Önállósodik a gyerek

Két hete próbálta ki először, be tudja-e tenni a falatot a saját kezével a saját szájába. Az én kezemmel az ő szájába és az ő kezével az én számba már régebb óta profin megy a művelet. De most ez is sikerült, és azóta a kenyeret meg a virslit/kolbászt legszívesebben így eszi. A banánt nem, annak az állaga szerintem nem tetszik neki, amit megértek. Viszont nagyon szereti, úgyhogy ha én tartom a banánt, ő harapdálja. Tegnapelőtt éppen mosakodtam a fürdőszobában, Flóra meg jött velem, ahogy szokta. Ilyenkor leül az ajtó elé, a zöldséges-gyümölcsös láda elé, és abban pakolászik, amíg rám vár. Most is így tett. Egyszer csak odanéztem, és láttam, hogy egyik kezében egy banánt fog, és "fúj, mi ez?" fejjel forgatja a szájában a falatot. Mert megkezdte. A héját :D

Az jutott eszembe, amikor kétéves korom körül megszereztem a kenyérvágó kést (nem derült ki, hogyan csináltam), és betotyogtam a szobába anyuhoz, aki épp egy vizsgára tanult, hogy nem tudok kenyeret vágni. Anyu, szegény, a szívéhez kapott, emlékszem, milyen gyorsan pattant fel és rohant oda hozzám. Elvette a kést, kivittük együtt a konyhába, és mondta, hogy nem szabad egyedül vágni, mert veszélyes, szóljak neki, ha éhes vagyok. Úgy néz ki, az én gyerekem is hasonlóan önálló, mint én, ő sem zavar ilyen apró-cseprő problémákkal, hogy nem tudja meghámozni a banánt :D