LizaGazdija

Tegnap, amikor a máltai sráchoz indultam, mármint persze nem hozzá, hanem a partra, vele találkozni, mindjárt az első sarkon odajött hozzám egy pasi, aki a kocsijából pattant ki. Hogy ő olasz, és elvihet-e St. Julian'sbe. Mondtam, köszönöm, nem, nem oda megyek. (Meg ha oda is mennék, addig álljál fél lábon, míg beülök egy vadidegen férfi kocsijába.) De hogy ő olasz. Erre nekem meg az esett ki a számon, hogy "good for you," ami ugyan nem túl barátságos vagy udvarias, de már annyira tele a púpom. Egyszerűen érthetetlen számomra, miért vannak így elájulva maguktól. Mert ő már nem az első, de nem is a második olasz pasi, aki nem tud hová lenni attól, hogy ő olasz, és azt várná, hogy a többi ember is azonnal dobjon ettől a ténytől egy hátast, de minimum a nők. Nem tudom, emlékeztek-e arra a nyomi pasira, amelyik nem bírta eltalálni, melyik a Fortizza, és a Surfside-nál várt rám, aztán meg tapló módon viselkedett az étteremben a pincérnőkkel. Na, ő legalább négyszer elmondta, h...

Elnézést kérek a kifejezésért, de valahogy nem jut eszembe más szó, ami jól jellemezné a szóban forgó jelenséget. Ha kiállunk a tengerparti sétányra, na, jó, nem a felsőre, hanem az alsóra, ahol azért kevesebb ember van, és ott tornázunk, közben kicsit vihogunk, és árgus szemekkel figyeljük, néz-e minket valaki, ideális esetben egy jó pasi, az szerintem picsáskodás. Tegnap kipróbáltam, és nem az én közegem. Ilyen élmények után mindig tramplinak érzem magam, de legalábbis tökéletesen nőietlennek, mert milyen már, hogy a másik lány, akinek a fejéből kipattant ez az ötlet, szép, vékony, és élvezi az ilyen dolgokat, én meg vagyok, amilyen vagyok, és még a hátamon is feláll a szőr az ilyen akcióktól. Amúgy cuki volt, amikor a másik lány befordult attól, hogy a nagyon keménynek beharangozott, 20 perces edzésprogramtól nem lett semmi bajom, pedig közvetlenül előtte lenyomtam egy kettlebellt is (na, attól volt bajom, csak mire lesétáltam a partra, elmúlt), ő meg tökre kikészült. Ez persze ...

Tegnap a szélcsend ellenére eléggé háborgott a tenger. Ez egyrészt szuper, mert szeretem nézni meg hallgatni, másrészt nem olyan szuper, mert 1. nem lehet belemenni, 2. vannak idióták, akik ennek ellenére belemennek, és azt meg nem bírom nézni. Ott, ahol én voltam, pont nem lett baja senkinek, legalábbis azt hiszem, mert azt megírta volna az újság, viszont 500 méterrel lejjebb belefulladt valaki. Az egyik máltai ismerősöm, Clayton javasolta egyszer, hogy figyeljem meg, hogy minden ilyen hírben külföldi az áldozat, olyat nem lehet olvasni, hogy egy máltai halt meg. És tényleg. Mert a helyiek ismerik a tengert, aztán tudják, mikor nem érdemes kockáztatni. Meg biztos az is benne van, hogy nekik egész évben itt van, nincs az a csakazértis élményük, hogy most nyaralnak itt egy hétig, hát akkor is úsznak benne, ha belepusztulnak. Este aztán visszamentem ugyanoda egy máltai sráccal. Most találkoztunk először, szintén a Badooról van, mint múlt héten a spanyol. Az volt a jó, hogy egy csomó mi...

Tegnap 7-kor keltem, hogy 9-re tuti odaérjek Vallettába a városnéző túra kezdetére. Kivételesen rendesen jött a busz, úgyhogy már félkor ott voltam. Elég sokan összejöttünk, és mivel két idegenvezető volt beosztva erre a programra, kétfelé vették a csoportot, angolosra meg máltaisra. A mi srácunk keményen küzdött az angollal, ami a túra felénél már rendesen idegesítő kezdett lenni, cserébe viszont rengeteget tud az országáról és a Nagy Ostromról, nem is tudtam mindent befogadni, annyi információ hangzott el. A küzdelem az angollal azt jelenti, hogy sok és csúnya nyelvtani hibái voltak, nagyon sok szót rosszul képzett, pl. az influence-ből nem tudott melléknevet csinálni, ahogy a confuse-ból sem tudott főnevet, és ez csak kettő, amire azért emlékszem, mert megdöbbentett (aki tud angolul, az tudja, hogy ezek azért nem olyan nehezek). A legutóbbi fordításomban volt egy szereplő, akivel a többieknek az volt az egyik legnagyobb baja, hogy rosszul használta a "literally" (szó szeri...

Olvastam, hogy otthon egy faluban meg kell ismételni a vasárnapi szavazást, mert a szavazatszámláló bizottság úgy döntött, senkitől nem kér személyazonosító okmányt, hiszen mindenki ismer mindenkit. Azon túl, hogy ez végtelenül vicces (amíg bele nem gondolok, mennyire nem olcsó mulatság ez), nem igazán értem, mennyivel nagyobb munka elkérni a személyit, mint nem elkérni. Az emberek furák.

Bár már többször bebizonyosodott, hogy tökre értelmetlen a Badoon ismerkedni emberekkel, vagy nem tanulok semmiből, vagy sikeresen internalizáltam azt, amit egy bölcs ember mondott, miszerint addig is történik valami, addig sem érzem magam teljesen egyedül. Így történt, hogy pár nap beszélgetés után ma délelőtt találkoztam egy spanyol sráccal, aki öt hétre jött, hogy anyagot gyűjtsön az egyik itteni nyelviskoláról írandó cikkéhez. Okos, értelmes, egész jól is néz ki, 33 éves, szóval nem indult rosszul a dolog. Jó, az elég nagy mínusz, hogy nem itt él, de ugye nem megyünk úgy neki egy találkozónak, hogy most aztán ő lesz a párunk, mert az ijesztő is meg hülyeség is. Két óra alatt szépen végigsétáltuk a környéket Spinola Baytől a kompig, majd Balluta Bayig, ami jó 7-8 km. Közben rengeteg mindenről beszélgettünk. Elmesélte, pontosan miből áll a munkája, kiderült, hogy általában két hónapot otthon tölt Spanyolországban, két hónapot utazik. Eredetileg programozó, de megunta, ezért megtanu...

Mármint "terramaska". Festákon használták hangulatfokozónak, általában nyolc dalt tudott. Ez itt az utolsó darab Máltán, és 1929-ben készült. A felvétel minőségért elnézést kérek.