Tenger

Tegnap a szélcsend ellenére eléggé háborgott a tenger. Ez egyrészt szuper, mert szeretem nézni meg hallgatni, másrészt nem olyan szuper, mert 1. nem lehet belemenni, 2. vannak idióták, akik ennek ellenére belemennek, és azt meg nem bírom nézni. Ott, ahol én voltam, pont nem lett baja senkinek, legalábbis azt hiszem, mert azt megírta volna az újság, viszont 500 méterrel lejjebb belefulladt valaki. Az egyik máltai ismerősöm, Clayton javasolta egyszer, hogy figyeljem meg, hogy minden ilyen hírben külföldi az áldozat, olyat nem lehet olvasni, hogy egy máltai halt meg. És tényleg. Mert a helyiek ismerik a tengert, aztán tudják, mikor nem érdemes kockáztatni. Meg biztos az is benne van, hogy nekik egész évben itt van, nincs az a csakazértis élményük, hogy most nyaralnak itt egy hétig, hát akkor is úsznak benne, ha belepusztulnak.

Este aztán visszamentem ugyanoda egy máltai sráccal. Most találkoztunk először, szintén a Badooról van, mint múlt héten a spanyol. Az volt a jó, hogy egy csomó mindent mondott Máltáról, amit eddig nem tudtam, illetve lehetett tőle kérdezni olyanokat, hogy pl. ezekben a girbegurba városokban hogy nem tévednek el állandóan. A tenger meg sötétben is nagyon szép, és nagyon jó hallgatni. Persze meglettem volna a nélkül a párocska nélkül, akik egy sziklamélyedésben egy pokrócon pettingeltek, de hát nem lehet minden tökéletes.

És ilyen volt a tenger (még világosban):




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai