És megint a férfiak
Bár már többször bebizonyosodott, hogy tökre értelmetlen a Badoon ismerkedni emberekkel, vagy nem tanulok semmiből, vagy sikeresen internalizáltam azt, amit egy bölcs ember mondott, miszerint addig is történik valami, addig sem érzem magam teljesen egyedül. Így történt, hogy pár nap beszélgetés után ma délelőtt találkoztam egy spanyol sráccal, aki öt hétre jött, hogy anyagot gyűjtsön az egyik itteni nyelviskoláról írandó cikkéhez.
Okos, értelmes, egész jól is néz ki, 33 éves, szóval nem indult rosszul a dolog. Jó, az elég nagy mínusz, hogy nem itt él, de ugye nem megyünk úgy neki egy találkozónak, hogy most aztán ő lesz a párunk, mert az ijesztő is meg hülyeség is. Két óra alatt szépen végigsétáltuk a környéket Spinola Baytől a kompig, majd Balluta Bayig, ami jó 7-8 km. Közben rengeteg mindenről beszélgettünk. Elmesélte, pontosan miből áll a munkája, kiderült, hogy általában két hónapot otthon tölt Spanyolországban, két hónapot utazik. Eredetileg programozó, de megunta, ezért megtanult fotózni, és ennek kapcsán jutott el Máltára is, merthogy a cikkéhez fotókat is kell csinálni. Elég komoly gépe van, egész séta alatt folyamatosan kattintgatott. Tetszett ez a lelkesedés, meg egyébként is, tök izgalmas ez a munka. Szeret olvasni, szereti a filmeket, azokat a sorozatokat nézi, amiket én is, szóval minden tök király. Már pont azon gondolkodtam, hogy megkérdezem, nincs-e kedve eljönni velem vasárnap a (szervett) városnézésre, amikor is beütött a krach. A búcsúnál ugyanis odahajolt, hogy ad két puszit, vagyis én ezt hittem, és ehelyett lesmárolt. Konkrétan éreztem, ahogy lehúzzák a rolót, kész, elveszítettem az érdeklődésemet, elijesztett. Ezt azonnal vette, mert, mint említettem, nagyon okos, úgyhogy villámgyorsan elköszönt és elhúzott. Azóta nem keresett.
Egy darabig gondolkodtam rajta, írjak-e neki, hogy nincs semmi baj, csak ne csináljon ilyeneket, mert szegény, biztos tök kínosan érzi magát. De aztán megvilágosodtam. Miért mindig én gyötröm magam azon is, amit más szúr el? Hülye vagyok én teljesen? Úgyhogy nem írok neki semmit. A bókot eltettem emlékbe, a többi meg rá van bízva.
És kedden megint találkozom valakivel, akit a Badoon ismertem meg.
Okos, értelmes, egész jól is néz ki, 33 éves, szóval nem indult rosszul a dolog. Jó, az elég nagy mínusz, hogy nem itt él, de ugye nem megyünk úgy neki egy találkozónak, hogy most aztán ő lesz a párunk, mert az ijesztő is meg hülyeség is. Két óra alatt szépen végigsétáltuk a környéket Spinola Baytől a kompig, majd Balluta Bayig, ami jó 7-8 km. Közben rengeteg mindenről beszélgettünk. Elmesélte, pontosan miből áll a munkája, kiderült, hogy általában két hónapot otthon tölt Spanyolországban, két hónapot utazik. Eredetileg programozó, de megunta, ezért megtanult fotózni, és ennek kapcsán jutott el Máltára is, merthogy a cikkéhez fotókat is kell csinálni. Elég komoly gépe van, egész séta alatt folyamatosan kattintgatott. Tetszett ez a lelkesedés, meg egyébként is, tök izgalmas ez a munka. Szeret olvasni, szereti a filmeket, azokat a sorozatokat nézi, amiket én is, szóval minden tök király. Már pont azon gondolkodtam, hogy megkérdezem, nincs-e kedve eljönni velem vasárnap a (szervett) városnézésre, amikor is beütött a krach. A búcsúnál ugyanis odahajolt, hogy ad két puszit, vagyis én ezt hittem, és ehelyett lesmárolt. Konkrétan éreztem, ahogy lehúzzák a rolót, kész, elveszítettem az érdeklődésemet, elijesztett. Ezt azonnal vette, mert, mint említettem, nagyon okos, úgyhogy villámgyorsan elköszönt és elhúzott. Azóta nem keresett.
Egy darabig gondolkodtam rajta, írjak-e neki, hogy nincs semmi baj, csak ne csináljon ilyeneket, mert szegény, biztos tök kínosan érzi magát. De aztán megvilágosodtam. Miért mindig én gyötröm magam azon is, amit más szúr el? Hülye vagyok én teljesen? Úgyhogy nem írok neki semmit. A bókot eltettem emlékbe, a többi meg rá van bízva.
És kedden megint találkozom valakivel, akit a Badoon ismertem meg.
Tradicionális máltai hajó, luzzu. Ha megnézitek, rá van festve Hórusz avagy Ozirisz szeme.
Rengeteg kis hal úszkált ma Spinola Baynél, és az volt nagyon érdekes, hogy a kisebb meg a nagyobb halak összeverekedtek.
Strandidő október közepén. 30 fok. Legalább.
Azért van néhány virág eső nélkül is. Jellemzően a parkokban, ahol locsolnak :)
A kedvenc partszakaszom. Itt már nem lehet fürdeni, legalábbis nem tanácsos, beszedték a létrát :(
Ez itt van a szomszéd utcában, és imádom. Egyszerűen csodaszép.
Ez már a cégnél van: ránk települt egy hotdogos. Nem tudom pontosan megmagyarázni, miért, de én ezen nevetek.
Minden pénteken van süti. Ma ez. Linzerkosárka, közepén tejszínhab, tetején gyümölcs. Full egészségtelen, viszont nagyon finom. Az ebben a nagyon jó, hogy minden pénteken másmilyen (pék)süti van, így aki elég sokszor dolgozik pénteken, előbb-utóbb egészen átfogó képet kap a máltai pékségek/cukrászdák kínálatáról.
A Second Line Agentünk, avagy kisfőnökünk, Antje és a férje, Peter Barcelonában jártak. És mindenkinek hoztak szuvenírt, mégpedig egy könyvjelzőt meg egy tollat.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése