LizaGazdija

Amit gyerekektől és fiataloktól távol töltenék, mondjuk itthon, fordítással. Mennyire jól jönne! Most pedig intenzív nyafogás következik, de egy kiadós alvás után majd biztos máshogy látom a helyzetet. Akit nem érdekel, nyugodtan lapozzon! Mert kivagyok. Egyre nehezebben viselek egészen kicsit stresszes helyzeteket is, egyre hamarabb veszítem el a türelmemet, ami mondjuk kívülről nem látszik, mert nem kezdek hisztizni, kiabálni, csapkodni, nekem viszont nagyon kellemetlen átélni. (Mondjuk attól eléggé felszökött a vérnyomásom, hogy a tíz perc szünetről egy csapat diák húsz perc elteltével ért vissza, és mikor mondtam nekik, hogy a tíz perc az bizony nem húsz, és hogy gondolták, akkor azt mondták, nagy volt a sor a kb. öt percre lévő boltban. Már egyszer megbeszéltük másfél hónapja, hogy a tíz perces szünet nem elég arra, hogy elmenjenek abba a boltba, de úgy tűnik, nem értették meg. 20 éves emberekről beszélünk.) Az is fáraszt, hogy úgy érzem magam, mint egy elcseszett papagáj, hog...

Hátha kicsit megnyugszom. Nőnapi ajándék aputól Lelazult Marci. Ebben a pózban feküdt fél órát. Lelazult Marci 2. Majd további negyed órát így. Nem aludt, nyitott szemmel relaxált, de annyira, hogy még a séta emlegetésére sem akaródzott neki felállni.

Azt nem mesélném el, milyen volt a délelőttöm a suliban, csak annyit árulok el, hogy egy ponton kedvem lett volna sírva kiabálni, hogy haza akarok menni, és már jöhetne az a tavaszi szünet mind az öt napjával, mielőtt becsavarodom. Azt viszont elmesélem, mi történt este, amikor már egészen normalizálódott a pulzusom a sok jó élménytől (finom gombapörkölt finom nokedlivel, finom, bár ronda kókusztekercs, finom joghurt, lelazult Marci, akiről mindjárt képet is mutatok, vállalati csoport, koreai kislányok órája). Békésen sétálgattunk este 8-kor a Nehruban Marcival, amikor is megszólalt a telefonom. Néztem, ki az, láttam, hogy egy el nem mentett telefonszám. Gyorsan felvettem, jött is angolul a "Hello, hello", olyan kiejtéssel, hogy rögtön rájöttem, egy koreai anyukával beszélek. Először azt hittem, újabb család hív, hogy tanítsam a gyereküket, aztán mikor bemutatkozott a nő, és rájöttem, hogy ő az angolul nem tudó gyerekek angolul nem tudó anyukája, egy pillanatra azt gondolta...

Még ősszel, amikor a Cirkuszi Kavalkádot láttuk, megígértem magamnak, hogy mostantól a Fővárosi Nagycirkusz minden műsorát megnézem. Igaz, arra számítottam, hogy a mostani műsor nyárig megy majd, ezért aztán kicsit megdöbbentem, mikor két hete megjelent a Cirkusz Facebook-oldalán, hogy március 10-ig jusson el hozzájuk, aki kíváncsi az előadásra. Gyorsan szereztem is jegyet. Először kupont akartam venni 1750 Ft-ért, de nem működött a kuponos oldal fizetési rendszere, ezért lecsúsztam róla, úgyhogy végül neten rendeltem meg a majdnem teljes árú jegyet a 2. szektorba, az erkélyre - majdnem teljes árút, mert 5% kedvezmény járt rá. Végül nem egyedül mentem, mert anyu azt mondta, szívesen eljön velem. Reggel sütöttem egy adag perecet, és elvittünk magunkkal egy-egy darabot, így perecezés közben tudtuk nézni a műsort. Ennek az előadásnak a különlegessége, hogy csak magyarok szerepelnek benne, kivéve a gumiasztalon ugráló pasit, aki nem magyar, de a nevéből nem jöttem rá, milyen nemzetiségű....

Megyek előadónak Horvátországba egy konferenciára. (Majd valamikor, majd utólag szólok.) Amikor eldöntöttem, hogy megyek, még jó ötletnek tűnt. A vonatjegy csak Zágrábig, csak oda 29 euró, onnan még el kell jutni egy Zágrábtól 2 és fél órára fekvő településre, ami nyilván megint pénz, gondolom, nem kevés. Vonat csak délután indul Budapestről, viszont hajnali 1 körül érkezik meg a településre. Reggel 9-kor kezdődik a konferencia, ez az egyik szívás. A másik meg az, hogy vajon mennyire biztonságos egy kisvárosban hajnali 1-kor nőként tök egyedül baktatni, vagy akár taxiba szállni. És ez még nem az összes problémám. Miután a szervezők beszedtek 100 eurót részvételi díjként, foglaljak szállást magamnak, ahogy tudok, kedvezményes áron, 20 euróért éjszakánként. Kedvem volna megkérdezni, mégis mi a pokolra fizettem akkor 100 eurót, ha abban még a szállás sincs benne. Egy kirándulás persze benne van, a konferencia utolsó napján, szombaton, nyilván déltől. Na most, ha én szombaton haza sz...

Sáros tappancsnyomok szegélyezik a konyhapultot, amikor hazaérünk, és a párnák maguktól összegyűrődnek vagy leesnek a kanapéról :)

  Marci szerda óta nálam vendégeskedik :) Ha nem játszunk, akkor ezt csinálja: Ha játszunk, akkor meg ezt: Vidám (és finom) süti: Azért nem kicsit kellemes erre hazaérni a munkából nőnapon, főleg akkor, ha az ember amúgy egyedül él: (A szituáció nem creepy, Tomi Marcit vitte sétálni, volt nála kulcs, és közben rám is gondolt.)