Szakmai előmenetel

Megyek előadónak Horvátországba egy konferenciára. (Majd valamikor, majd utólag szólok.) Amikor eldöntöttem, hogy megyek, még jó ötletnek tűnt.

A vonatjegy csak Zágrábig, csak oda 29 euró, onnan még el kell jutni egy Zágrábtól 2 és fél órára fekvő településre, ami nyilván megint pénz, gondolom, nem kevés. Vonat csak délután indul Budapestről, viszont hajnali 1 körül érkezik meg a településre. Reggel 9-kor kezdődik a konferencia, ez az egyik szívás. A másik meg az, hogy vajon mennyire biztonságos egy kisvárosban hajnali 1-kor nőként tök egyedül baktatni, vagy akár taxiba szállni.

És ez még nem az összes problémám.

Miután a szervezők beszedtek 100 eurót részvételi díjként, foglaljak szállást magamnak, ahogy tudok, kedvezményes áron, 20 euróért éjszakánként. Kedvem volna megkérdezni, mégis mi a pokolra fizettem akkor 100 eurót, ha abban még a szállás sincs benne. Egy kirándulás persze benne van, a konferencia utolsó napján, szombaton, nyilván déltől. Na most, ha én szombaton haza szeretnék érni, márpedig jó volna, mert hétfőtől aztán nyilván suli újra, amire meg k. sokat kell készülni, mondjuk egy vasárnapot, akkor reggel fél 7-kor indul vonat, amivel délután fél 5-re érhetek a Délibe, szóval kb. 5-re haza. Ezzel lemaradok a zárásról és a kirándulásról is. Ha viszont részt veszek rajtuk, plusz egy éjszaka szállást kifizethetek, és csak vasárnap délután 5-re érek haza, nyilván k. fáradtan 11 órás vonatozás után, tehát akkor feltehetőleg nem fogok keresztbe tenni már egy fűszálat sem, mely esetben felmerül a kérdés, hogy mégis hogyan rakom össze az óráimat a következő hétre.

Mindezen problémákat összegezve úgy látom, ez a konferencia nem éri meg nekem, viszont iszonyú sok pénzembe fog kerülni, és akkor azokat az órákat még nem is számoltam bele, amiket nem fogok megtartani itthon, mivel nem leszek itthon, tehát nem kapok értük pénzt se.

Jobban át kellett volna ezt gondolni, én mondom.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai