LizaGazdija

Hát akkor Boldog Új Évet mindenkinek! Nekem az újévem nem túl boldog, mert 1. iszonyúan fáj a karácsonykor letört fogam, 2. beteg vagyok. Azért az új évem még lehet jó, meg egyébként is, a szilveszter jól sikerült. Most összevissza következnek egy ideig mindenféle bejegyzések, mert még nem volt szó a karácsony előtti hétről, se Tomi névnapjáról, most mégis a szilveszter jön… Majd utolérem magam. Igazából rajtam kívül mindenkinek tökmindegy, mit firkálok ide, de ha nekem nem, akkor annyi. Tomi idén ismét a munkahelyén töltötte a szilvesztert, amiből volt is pár balhénk, mert megint önként vállalta, és én azt utálom. Persze mindig bebizonyítja objektíven, hogy ez nekünk megéri, csak nekem szubjektíven rossz tőle külön köszönteni az új évet (ami csak új nap, ugye). Az vigasztalt, hogy Blanka viszont elfogadta idén a meghívást, és eljött velem anyuékhoz. Eredetileg úgy volt, hogy Katáék is jönnek, hozzák Dömpi kutyát is, ezért Éva nénit megkértük, vigyázzon Marcira, nehogy balhézzon a...

Év végén fel szokott merülni a kérdés, miben változott az ember élete az év során. Bennem is év végén merült fel, csak nem volt rá időm, hogy írjak róla, úgyhogy ez mára maradt. De úgyis eldöntöttem, hogy az “új év” relatív, tulajdonképpen csak egy új napra virradtunk, az meg minden nap megtörténik. Azért nézzük, mit hozott  nekem az elmúlt 365 nap! Negatív: - Meghalt Liza, aki 15 és fél évig volt a kutyám. – Ez csak egy, de nagyon nagy. Pozitív: - Megkaptam és meg is csináltam a második fordítási munkámat. – Megjelenés még nincs, idén állítólag lesz, sőt állítólag új könyv is lesz (kopp-kopp). - Kaptam nappalis SZKI-s csoportot a nyelviskolámtól, rögtön kettőt, és ebből az egyik szuper. – A másikat talán hagyjuk is. - Megvolt életem első előadása konferencián. – Jól sikerült. Igaz, a hallgatóság 20 főből állt, ebből 10 az én barátom és rokonom volt, de valahol el kell kezdeni. - Bár nem mindig lehettem biztos benne, továbbra is két nagymamám maradt. – Reméljük, ez még soká...

Vagy vámpírrá változtam, vagy letört a fogam. Nem tudom, melyiknek örülnék jobban.

Ma volt az, hogy Hortobágyra mentünk. 8-kor találkoztam anyuékkal, velük utaztam lefelé, aztán csatlakoztak hozzánk Katáék, és fél 12-re le is értünk. Majdnem mindenki ott volt, csak Reniék betegek, úgyhogy nem jöttek. Mama két hete otthon van, saját megítélése szerint már semmi baja, de Panni keményen fogja, és igaza is van, nem hiányzik senkinek ez a kórházas történet megint. Ezért aztán Mama fekszik, de ha nagyon muszáj, felkelhet, és bot nélkül tud járkálni a lakásban. Nagyon jól néz ki, és jó volt ma a kedve is, örült, hogy ott van majdnem az egész család. Most a két fiú is kevésbé volt megszeppenve, Matyi és Bence is kommunikált vele. Matyi egy ponton a fürdőszobában volt velem, kezet mostunk, amikor is megszólalt: “Dédi! Hol a Dédi?”, majd kirohant, beszaladt a szobába, és széles vigyorral megállapította: “Ott a Dédi!” Ezt lehet, hogy Pancsitól tanulta (unokabátyám négyéves lányától), aki huncut mosollyal egész délelőtt azt játszotta, hogy odaállt az ágy mellé, mondván: “Hol v...

Gyerekkoromban egyszer láttam a tévében karácsony táján, és nagyon megszerettem, mert hát Laura játszott benne A farm, ahol élünkből, ami örök kedvenc sorozatom. Azóta nem adták egyszer sem, vagy csak én maradtam le róla mindig, nem tudom. Mindenesetre pár éve sikerült a nyomára bukkannom, azóta várta, hogy majd valaki egyszer megnézi. Ennek most dec. 27-én jött el az ideje. A film maga annyira nagyon ismert, hogy a youtube-ra még egy trailer sem került fel róla. A történet eléggé bugyuta: nagyvárosi öltönyös férfi megérkezik a kisvárosba, hogy felszámolja a helyiek többségének megélhetést nyújtó gyárat, de nem mondhatja meg, ki ő, ezért azt hazudja, megrendelése van a gyár számára, amivel kihúzza a kisvárost a csávából. Természetesen találkozik a gyermekét egyedül nevelő kisvárosi nővel, akivel 2 nap alatt halálosan egymásba szeretnek, de sajnos elválnak útjaik, amikor a férfi hazugságára fény derül (fél percben). Ekkor jön 20 perc sírás, majd happy end, taps, konfetti. Nem mondom,...

Miután a karácsony kissé zsúfoltra sikerült, mint mindig (de legalább van családunk), a 27-ét a pihenésnek szenteltem. Ennek megfelelően negyed 12-kor keltem, aztán ténferegtem egy kicsit, aztán elolvastam az Azt meséld el, Pista!-t, aztán megnéztem a Karácsonyi szerelem című filmet. Aztán telt-múlt az idő, aztán ebédeltem, aztán elmentem sálat venni a további hóembereknek meg fémdobozt a sütiknek, hogy ne száradjanak szét szilveszterig, aztán hóembert építettem, aztán megint volt furcsa beszélgetésem a múlt héten említett feleséggel, amikor is negyed órán át tájékoztatott arról, hogy neki milyen jó a házassága, és ők hogy szeretik egymást, én meg azóta sem értem, nekem ehhez pontosan mi közöm, és pontosan miért is velem osztotta meg, szürreális az egész. Aztán sétálni vittem Marcit az Éva nénitől karácsonyra kapott kabátjában, amiben furcsán érezte magát, ami abban nyilvánult meg, hogy szinte el nem mozdult a lábam mellől akkor sem, amikor nem volt rajta póráz, és úgy viselkedett, min...

Ekkor mentünk anyuékhoz. Előző este Tomi odaült mellém a földre, miközben hóembert gyártottam, ránézett az ajándékkupacra, és így szólt: “Akkor ezeket mind egyesével?”, majd ásított egy óriásit, eldőlt, és már hortyogott is. Végül is megcsináltam a csomagolást is, hogy reggel ne teljen azzal az idő. Megint 3-kor feküdtem, mint kb. egy hete minden nap. Reggel 10 után sikerült is elindulnunk, úgyhogy kényelmesen ki tudtunk menni a temetőbe Tatához. Vittünk neki két karácsonyfadíszt, egy csillagot és egy fenyőfát. Remélem, nem lopják el, nem teszik tönkre, stb. Végül fél 12-re értük anyuékhoz, még Katáék előtt, aminek azért örültem nagyon, mert így volt idő kényelmesen jézuskázni. (Tavaly a gyerekek annyira izgatottak voltak, hogy majdnem meghiúsították az igyekezetünket.) Délre azért megérkezett mindenki, és már lehetett is ebédelni. Volt mindenféle földi jó, és megint ügyes voltam, nem ettem túl sokat.   Ebéd után Matyi leleplezte a karácsonyfát és alatta az ajándékokat, úgy...