December 26.
Ekkor mentünk anyuékhoz.
Előző este Tomi odaült mellém a földre, miközben hóembert gyártottam, ránézett az ajándékkupacra, és így szólt: “Akkor ezeket mind egyesével?”, majd ásított egy óriásit, eldőlt, és már hortyogott is. Végül is megcsináltam a csomagolást is, hogy reggel ne teljen azzal az idő. Megint 3-kor feküdtem, mint kb. egy hete minden nap.
Reggel 10 után sikerült is elindulnunk, úgyhogy kényelmesen ki tudtunk menni a temetőbe Tatához. Vittünk neki két karácsonyfadíszt, egy csillagot és egy fenyőfát. Remélem, nem lopják el, nem teszik tönkre, stb.
Végül fél 12-re értük anyuékhoz, még Katáék előtt, aminek azért örültem nagyon, mert így volt idő kényelmesen jézuskázni. (Tavaly a gyerekek annyira izgatottak voltak, hogy majdnem meghiúsították az igyekezetünket.) Délre azért megérkezett mindenki, és már lehetett is ebédelni. Volt mindenféle földi jó, és megint ügyes voltam, nem ettem túl sokat.
Ebéd után Matyi leleplezte a karácsonyfát és alatta az ajándékokat, úgyhogy mentünk is karácsonyozni. A gyerekek annyi sok mindent kaptak, hogy pontosan felsorolni sem tudom. Otthonra a Jézuska egy játékkonyhát hozott nekik, de nem ám akármilyen fröccsöntöttet, hanem fából SK építettet. Anyuéktól ehhez kaptak mindenféle edényeket, evőeszközöket, mikrót. Egyébként kaptak memoryt, Matyi társast, Bence Diótörő bábut meg DVD-t. Választott is kedvencet mindkét gyerek: Matyi a mikrót hurcolászta egész délután, Bence a Diótörő bábut nem tette ki a kezéből egy percre sem, és többször elmondta: “Nagyon jó ez a Diótörő. Örülök, hogy ezt hozta a Jézuska”, én meg olvadoztam, mert ez pont az én Jézuskám ötlete volt. A filmet is azonnal meg kellett nézni, az volt a másik, amitől elolvadtam: teljesen jó adaptáció, szinte szóról szóra követi Hoffmann eredeti meséjét, csak a nagyon véres részeket írták át, és csak 40 perc. Mesenézés közben a gyerek időnként ránézett a kezében tartott bábura, hát az valami tündéri volt.
Mi Katáékkal együtt kaptunk egy-egy mosógépet, mert egyszerre ment tönkre mindkettőnknél. Már múlt hétfőn kiszállították, de nem volt fa alatt bontás meg ilyenek: már kedden munkába állítottuk, és eddig jól szuperál – reméljük, így marad. Ezen kívül a fa alatt kaptunk egy-egy csomagot: Kata egy angry bird figurát, Zoli egy gitáros albumot, Tomi Bear Grylls könyvét, én meg Boldizsár Ildikó Boszorkányos meséit, amik közül az elsőt el is olvastam már, és nagyon tetszett. Katáéktól kaptunk még egy szép (SK) naptárt meg narancslekvárt (SK).
Apu kapott After Eight forrócsokit (SK) Katáéktól, narancslekvárt (SK) szintén tőlük, After Eight bonbont (SK) tőlünk, valamint könyvet meg színházjegyet az egyik kedvenc filmje feldolgozására. (Azt mondták, nagyon jó volt, ráadásul anyu, akinek a második jegyet adta :P, nem is ismerte a történetet, úgy meg duplán jó. Ja, ez az Ördöglakat, ami a Mesterdetektív című filmből készült. Vagy fordítva.)
Anyu kapott nyaklánctartót (SK) Katáéktól, valamint két könyvet meg egy visszafelé folyó homokú homokórát.
Együtt meg kaptak hóemberes sütiket. Erre idén ráálltam, remélem, senkit nem bántott, hogy mások is olyat kaptak. Úgysem lett két egyforma :)
Marcit sem felejtette el ez a Jézuska: Katáéktól és anyuéktól is kapott szaloncukrot (amit nem tud kibontani, háhá), de nem szereti annyira, mint Liza szerette.
Ajándékozás után egész délután együtt voltunk, kivéve Tomit, aki aludt, meg Zolit, aki szintén. Nehéz a fiúk élete. A gyerekek játszottak, kipróbálták a memoryt meg a társast is, kipróbáltak majdnem minden játékot, jól elvoltak. Közben én megmutattam anyunak a közelmúltban összegyűlt öt (szerintem szuper, kihagyhatatlan) számot, és kettőnek lefordítottuk a szövegét is. Végül hat és hét között bomlott fel a csapat, amikor Katáéknak haza kellett menniük.
Nagyon szép nap volt, és ha még nem mondtam volna, most mondom, hogy szívem csücske ez a két gyerek.
Előző este Tomi odaült mellém a földre, miközben hóembert gyártottam, ránézett az ajándékkupacra, és így szólt: “Akkor ezeket mind egyesével?”, majd ásított egy óriásit, eldőlt, és már hortyogott is. Végül is megcsináltam a csomagolást is, hogy reggel ne teljen azzal az idő. Megint 3-kor feküdtem, mint kb. egy hete minden nap.
Reggel 10 után sikerült is elindulnunk, úgyhogy kényelmesen ki tudtunk menni a temetőbe Tatához. Vittünk neki két karácsonyfadíszt, egy csillagot és egy fenyőfát. Remélem, nem lopják el, nem teszik tönkre, stb.
Végül fél 12-re értük anyuékhoz, még Katáék előtt, aminek azért örültem nagyon, mert így volt idő kényelmesen jézuskázni. (Tavaly a gyerekek annyira izgatottak voltak, hogy majdnem meghiúsították az igyekezetünket.) Délre azért megérkezett mindenki, és már lehetett is ebédelni. Volt mindenféle földi jó, és megint ügyes voltam, nem ettem túl sokat.
Ebéd után Matyi leleplezte a karácsonyfát és alatta az ajándékokat, úgyhogy mentünk is karácsonyozni. A gyerekek annyi sok mindent kaptak, hogy pontosan felsorolni sem tudom. Otthonra a Jézuska egy játékkonyhát hozott nekik, de nem ám akármilyen fröccsöntöttet, hanem fából SK építettet. Anyuéktól ehhez kaptak mindenféle edényeket, evőeszközöket, mikrót. Egyébként kaptak memoryt, Matyi társast, Bence Diótörő bábut meg DVD-t. Választott is kedvencet mindkét gyerek: Matyi a mikrót hurcolászta egész délután, Bence a Diótörő bábut nem tette ki a kezéből egy percre sem, és többször elmondta: “Nagyon jó ez a Diótörő. Örülök, hogy ezt hozta a Jézuska”, én meg olvadoztam, mert ez pont az én Jézuskám ötlete volt. A filmet is azonnal meg kellett nézni, az volt a másik, amitől elolvadtam: teljesen jó adaptáció, szinte szóról szóra követi Hoffmann eredeti meséjét, csak a nagyon véres részeket írták át, és csak 40 perc. Mesenézés közben a gyerek időnként ránézett a kezében tartott bábura, hát az valami tündéri volt.
Mi Katáékkal együtt kaptunk egy-egy mosógépet, mert egyszerre ment tönkre mindkettőnknél. Már múlt hétfőn kiszállították, de nem volt fa alatt bontás meg ilyenek: már kedden munkába állítottuk, és eddig jól szuperál – reméljük, így marad. Ezen kívül a fa alatt kaptunk egy-egy csomagot: Kata egy angry bird figurát, Zoli egy gitáros albumot, Tomi Bear Grylls könyvét, én meg Boldizsár Ildikó Boszorkányos meséit, amik közül az elsőt el is olvastam már, és nagyon tetszett. Katáéktól kaptunk még egy szép (SK) naptárt meg narancslekvárt (SK).
Apu kapott After Eight forrócsokit (SK) Katáéktól, narancslekvárt (SK) szintén tőlük, After Eight bonbont (SK) tőlünk, valamint könyvet meg színházjegyet az egyik kedvenc filmje feldolgozására. (Azt mondták, nagyon jó volt, ráadásul anyu, akinek a második jegyet adta :P, nem is ismerte a történetet, úgy meg duplán jó. Ja, ez az Ördöglakat, ami a Mesterdetektív című filmből készült. Vagy fordítva.)
Anyu kapott nyaklánctartót (SK) Katáéktól, valamint két könyvet meg egy visszafelé folyó homokú homokórát.
Együtt meg kaptak hóemberes sütiket. Erre idén ráálltam, remélem, senkit nem bántott, hogy mások is olyat kaptak. Úgysem lett két egyforma :)
Marcit sem felejtette el ez a Jézuska: Katáéktól és anyuéktól is kapott szaloncukrot (amit nem tud kibontani, háhá), de nem szereti annyira, mint Liza szerette.
Ajándékozás után egész délután együtt voltunk, kivéve Tomit, aki aludt, meg Zolit, aki szintén. Nehéz a fiúk élete. A gyerekek játszottak, kipróbálták a memoryt meg a társast is, kipróbáltak majdnem minden játékot, jól elvoltak. Közben én megmutattam anyunak a közelmúltban összegyűlt öt (szerintem szuper, kihagyhatatlan) számot, és kettőnek lefordítottuk a szövegét is. Végül hat és hét között bomlott fel a csapat, amikor Katáéknak haza kellett menniük.
Nagyon szép nap volt, és ha még nem mondtam volna, most mondom, hogy szívem csücske ez a két gyerek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése