December 27.

Miután a karácsony kissé zsúfoltra sikerült, mint mindig (de legalább van családunk), a 27-ét a pihenésnek szenteltem. Ennek megfelelően negyed 12-kor keltem, aztán ténferegtem egy kicsit, aztán elolvastam az Azt meséld el, Pista!-t, aztán megnéztem a Karácsonyi szerelem című filmet. Aztán telt-múlt az idő, aztán ebédeltem, aztán elmentem sálat venni a további hóembereknek meg fémdobozt a sütiknek, hogy ne száradjanak szét szilveszterig, aztán hóembert építettem, aztán megint volt furcsa beszélgetésem a múlt héten említett feleséggel, amikor is negyed órán át tájékoztatott arról, hogy neki milyen jó a házassága, és ők hogy szeretik egymást, én meg azóta sem értem, nekem ehhez pontosan mi közöm, és pontosan miért is velem osztotta meg, szürreális az egész. Aztán sétálni vittem Marcit az Éva nénitől karácsonyra kapott kabátjában, amiben furcsán érezte magát, ami abban nyilvánult meg, hogy szinte el nem mozdult a lábam mellől akkor sem, amikor nem volt rajta póráz, és úgy viselkedett, mint egy kisangyal. (De lehet, hogy nyugtatót vett be, vagy ivott valamit, csak kevésbé valószínű. Inkább az lehet a jelenség oka, hogy még szoknia kell a ruhát, hiszen sosem volt még rajta olyan. Pedig amúgy csinos, csak a feszengésével iszonyú vicces.)
100_2504
Végül este még olvastam, mégpedig a pöttyös könyvemet, amire két hete nem volt idő.
Egészen pihentető nap volt.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk