LizaGazdija

Ki a fasz az a Thomas Melia? Az semmi, de ki a fasz az a Deutsch Tamás?  

Tegnap este elmentünk a Margitszigetre futni. Hárman. Jött velem Tomi meg Marci is. Ilyen többet nem lesz Tomi szerint, mert ő nem érezte jól magát, mivel nem szeret futni. A táv első felén már kikészültem, mert mire az Árpád hídhoz értünk, szétaggódtam a fejem a póráz nélkül futó kutya miatt, mivel sokszor eltűnt a bokrok-fák között, és sosem voltam benne egészen biztos, hogy visszatalál a rekortánhoz. Ennek köszönhetően ahhoz képest, hogy a hídig eddig mindig eljutottam megállás nélkül, most két pihenés után, levegő után kapkodva érkeztem oda. Ehhez képest a visszafelé út a túloldalon tragikusan bénára sikerült, szerintem többet sétáltam, mint futottam. Jó, ebben benne lehet az is, hogy legalább 3 hete nem mentem futni, valamint hogy általában sem vagyok én egy akkora futó. Azért így is körbeértem 40 perc alatt. (Szerintem legutóbb 37 volt.) Marci nagyon élvezte az egészet, és a budai oldalon, ahol nem tudott eltűnni a látóteremből, már én is. Tomi leszakadt tőlünk, a kutya egy darab...

Egy csoporttal néztem meg, és bár az eleje még jó volt, a végére olyan mértékben irritálódtam, hogy kedvem lett volna megkeresni MM-t, és megkérdezni tőle, tényleg ilyen demagóg, vagy csak úgy tesz, mert úgy kelendőbb a filmje. Az alapprobléma az, hogy kissé elszálltak a bankok meg a népesség 1%-át kitevő gazdagok, és úgy ráálltak a harácsolásra, hogy már nem bírnak lejönni róla, közben meg fittyet sem hánynak arra, hogy a népesség 95%-a utcára kerül miattuk. (Ez utóbbi már itt túlzás, de mindegy, MM a túlzásokból él.) Hosszasan sír ezen, bemutat néhány embert, akivel csúnyán elbánt az élet (meg a bank), majd arra a következtetésre jut, hogy a kapitalizmus szar, hiszen a gyóntató papja is megmondta, hogy erkölcstelen, és maga a gonosz (anyám borogass), ezért legyünk szocialista ország. Hát, ezen azért eltátottam a szám. Pláne úgy, hogy előtte ő követte végig vagy fél órában, hogyan jutott az eredetileg tök jó kapitalizmus oda, ahol most tart. Miért nem az a konklúzió, hogy back to the ...

Nézegettem álláshirdetéseket, amik alapján az átlagfizetés valahol 2000 font körül van Angliában (vidéken), és nézegettem lakáshirdetéseket is, amik alapján egy két hálószobás lakást (egy hálószobásat nem reklámoztak, ez van) havi 500 fontért lehet bérelni. A kettő így együtt tök jól hangzik szerintem. Igaz, akkor még nem fizettem számlát, nem ettem és nem voltam soha sehol, de itthon meg az átlag 80-90 ezer forinthoz képest az átlag 60 ezres albérlet azért sokkal gázabb. Ha elköltöznénk, én itt szeretnék lakni: Ez Dover. Ez tetszene nekem. Még azt is kifigyeltem, hogy egy könyv átlagosan 6-8 fontba kerül. (Mi mást ellenőrizne egy könyvmoly a legszükségesebbek után először?) És még lakást is találtam. A környékről ugyan nincsenek képek, de a kilátás gyönyörű, a lakás is gyönyörű, és félúton van a pályaudvar meg a tengerpart között, mindkettőtől úgy 1,5 km-re. Vonattal London 1,5 óra. És a tengerparton ott vannak a fehér sziklák, a kikötőből meg megy komp Franciaországba. Ha el akarnék ...

A Ferenciek terén a metróban odajött hozzám egy pasi, és enyhén agresszív stílusban előadta, hogy ő nagyon éhes, neki nincs pénze, de én adjak, mert akkor a Lehel téri piacon tud enni. Mondjuk felmerült bennem, miért nem valami közelebbi piacon eszik, de mi közöm hozzá. Pont a stílus miatt végül elővettem a tárcám, és odaadtam az első pénzérmét, ami a kezembe akadt, csak hagyjon már. Ez történetesen egy kétszázas volt. Rajtam kívül több embertől is kapott pénzt egyébként. Békésen ácsorogtam tovább, mire két perc múlva odajött egy másik pasi, hogy ő nagyon éhes, és ugye adok. Én ettől olyan ideges lettem, de olyan... Nem tudom, miért, végül is miért ne járkálhatná körbe a metróra várókat két kéregető is két percen belül. Valószínűleg az dühített fel, hogy úgy éreztem, az előző pasi rohant a társaihoz, és adott nekik tippet, miszerint hozzám kell jönni, mert én kétszázast adok. Mondtam, hogy sajnálom, de nincs több apróm. És most megint úgy érzem, hogy jó ideig nem fogok adni senkinek.

Kis szösszenetek mindenféle témáról, főleg Janikovszky Éva életéből. A legtöbbje nagyon vicces, például a szimbolikus karácsonyon hangosan röhögtem, és mind tele van nagy igazságokkal. Van viszont néhány nagyon nyomasztó és szomorú, például az utolsó kettő. Az öregedés folyamata és ténye nem vidám, még ha úgy is ír róla J.É., mintha az lenne. És az sem vicces, hogy meghalnak az ember körül a szerettei. Ez utóbbit mondjuk nem is próbálja úgy ábrázolni, mintha vicces lenne. Érdemes elolvasni, csak azt sajnálom, hogy az illusztrációkból kimaradtam (e-könyvben olvastam). 5 pontot kapott

Anyuék tegnap reggel érkeztek haza egy hét után Pomorjéből, ami egy kevésbé felkapott üdülőtelep Napospart és Bourgas közelében. Kimentem eléjük a reptérre, aztán némi gubanc után eljutottunk a kocsijukhoz, és hazamentünk hozzájuk. Nagyon sok szépet hoztak, én pl. kaptam rózsából készült krémet, testápolót, sampont meg parfümöt, mivel Bulgária a rózsáról híres. Meg kaptam kagylóból készült nyakláncot is, amihez anyu ugyanolyan nyakláncból csinált fülbevalót is. (Ez azonnal el is szakadt, ami miatt szomorú vagyok, de megkérem majd anyut, hogy javítsa meg nekem. Tök szép egyébként, anyunak és Katának is nagyon jól áll az ugyanolyan szett.) A képek alapján Bulgária érdekes hely, legalábbis ez a része. A legviccesebb az, amikor két hatalmas szálloda között egy telken van egy kidőlt-bedőlt falú, félig beomlott tetejű faház, amit laknak is, és az udvarán paradicsomot termesztenek. Az se kutya, amikor a google maps mutatja, hogy van egy belső tava a szigetnek, de képtelen rábukkanni anyuék, m...