A Ferenciek terén a metróban odajött hozzám egy pasi, és enyhén agresszív stílusban előadta, hogy ő nagyon éhes, neki nincs pénze, de én adjak, mert akkor a Lehel téri piacon tud enni. Mondjuk felmerült bennem, miért nem valami közelebbi piacon eszik, de mi közöm hozzá. Pont a stílus miatt végül elővettem a tárcám, és odaadtam az első pénzérmét, ami a kezembe akadt, csak hagyjon már. Ez történetesen egy kétszázas volt. Rajtam kívül több embertől is kapott pénzt egyébként. Békésen ácsorogtam tovább, mire két perc múlva odajött egy másik pasi, hogy ő nagyon éhes, és ugye adok. Én ettől olyan ideges lettem, de olyan... Nem tudom, miért, végül is miért ne járkálhatná körbe a metróra várókat két kéregető is két percen belül. Valószínűleg az dühített fel, hogy úgy éreztem, az előző pasi rohant a társaihoz, és adott nekik tippet, miszerint hozzám kell jönni, mert én kétszázast adok. Mondtam, hogy sajnálom, de nincs több apróm. És most megint úgy érzem, hogy jó ideig nem fogok adni senkinek.
Nehéz
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is. Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
Megjegyzések
Megjegyzés küldése