Bulgária
Anyuék tegnap reggel érkeztek haza egy hét után Pomorjéből, ami egy kevésbé felkapott üdülőtelep Napospart és Bourgas közelében. Kimentem eléjük a reptérre, aztán némi gubanc után eljutottunk a kocsijukhoz, és hazamentünk hozzájuk. Nagyon sok szépet hoztak, én pl. kaptam rózsából készült krémet, testápolót, sampont meg parfümöt, mivel Bulgária a rózsáról híres. Meg kaptam kagylóból készült nyakláncot is, amihez anyu ugyanolyan nyakláncból csinált fülbevalót is. (Ez azonnal el is szakadt, ami miatt szomorú vagyok, de megkérem majd anyut, hogy javítsa meg nekem. Tök szép egyébként, anyunak és Katának is nagyon jól áll az ugyanolyan szett.)
A képek alapján Bulgária érdekes hely, legalábbis ez a része. A legviccesebb az, amikor két hatalmas szálloda között egy telken van egy kidőlt-bedőlt falú, félig beomlott tetejű faház, amit laknak is, és az udvarán paradicsomot termesztenek. Az se kutya, amikor a google maps mutatja, hogy van egy belső tava a szigetnek, de képtelen rábukkanni anyuék, míg ki nem derül, hogy az a tó két éve lakótelepként üzemel. Igaz, a házak között otthagyott valaki egy mostanra félig szétrohadt hajót, de a lényeg, hogy a tavat leengedték, mert kellett a hely az építkezésekhez. Az a mennyiségű szemét is döbbenet, ami ott van. Viszont szép helyeik vannak, szép a tengerpart, és anyuék jól érezték magukat, és azért ez a lényeg, mert hát ezért mentek. És iszonyú büdös a gyógyiszapjuk, de állítólag tényleg hatásos.
Ebédre csináltam pátyi levest (soha még ilyen zavaros nem lett, de mindegy, az íze a szokásos volt), Tomi meg főzött székelykáposztát, és desszertnek volt fagyi. Egész nap náluk voltam, 6 körül értem haza. Jó, hogy megjöttek, hiányoztak. Különben sem szeretem, ha messzire mennek, pláne azóta, hogy rászoktak a repülős nyaralásra. Én képtelen lennék a neten követni a gépük útját, inkább csak alig várom odafelé, hogy jöjjön már tőlük az sms, hogy megérkeztek, hazafelé meg azt, hogy írják már ki, hogy leszállt a gép. Apu ehhez képest oda-vissza követte, merre járunk, mikor Nápolyba mentünk. Hát, nem vagyunk egyformák :) De a lényeg, hogy itthon vannak, és jó volt nekik ez az egy hét.
A képek alapján Bulgária érdekes hely, legalábbis ez a része. A legviccesebb az, amikor két hatalmas szálloda között egy telken van egy kidőlt-bedőlt falú, félig beomlott tetejű faház, amit laknak is, és az udvarán paradicsomot termesztenek. Az se kutya, amikor a google maps mutatja, hogy van egy belső tava a szigetnek, de képtelen rábukkanni anyuék, míg ki nem derül, hogy az a tó két éve lakótelepként üzemel. Igaz, a házak között otthagyott valaki egy mostanra félig szétrohadt hajót, de a lényeg, hogy a tavat leengedték, mert kellett a hely az építkezésekhez. Az a mennyiségű szemét is döbbenet, ami ott van. Viszont szép helyeik vannak, szép a tengerpart, és anyuék jól érezték magukat, és azért ez a lényeg, mert hát ezért mentek. És iszonyú büdös a gyógyiszapjuk, de állítólag tényleg hatásos.
Ebédre csináltam pátyi levest (soha még ilyen zavaros nem lett, de mindegy, az íze a szokásos volt), Tomi meg főzött székelykáposztát, és desszertnek volt fagyi. Egész nap náluk voltam, 6 körül értem haza. Jó, hogy megjöttek, hiányoztak. Különben sem szeretem, ha messzire mennek, pláne azóta, hogy rászoktak a repülős nyaralásra. Én képtelen lennék a neten követni a gépük útját, inkább csak alig várom odafelé, hogy jöjjön már tőlük az sms, hogy megérkeztek, hazafelé meg azt, hogy írják már ki, hogy leszállt a gép. Apu ehhez képest oda-vissza követte, merre járunk, mikor Nápolyba mentünk. Hát, nem vagyunk egyformák :) De a lényeg, hogy itthon vannak, és jó volt nekik ez az egy hét.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése