Michael Moore: Capitalism: A Love Story
Egy csoporttal néztem meg, és bár az eleje még jó volt, a végére olyan mértékben irritálódtam, hogy kedvem lett volna megkeresni MM-t, és megkérdezni tőle, tényleg ilyen demagóg, vagy csak úgy tesz, mert úgy kelendőbb a filmje.
Az alapprobléma az, hogy kissé elszálltak a bankok meg a népesség 1%-át kitevő gazdagok, és úgy ráálltak a harácsolásra, hogy már nem bírnak lejönni róla, közben meg fittyet sem hánynak arra, hogy a népesség 95%-a utcára kerül miattuk. (Ez utóbbi már itt túlzás, de mindegy, MM a túlzásokból él.) Hosszasan sír ezen, bemutat néhány embert, akivel csúnyán elbánt az élet (meg a bank), majd arra a következtetésre jut, hogy a kapitalizmus szar, hiszen a gyóntató papja is megmondta, hogy erkölcstelen, és maga a gonosz (anyám borogass), ezért legyünk szocialista ország. Hát, ezen azért eltátottam a szám. Pláne úgy, hogy előtte ő követte végig vagy fél órában, hogyan jutott az eredetileg tök jó kapitalizmus oda, ahol most tart. Miért nem az a konklúzió, hogy back to the roots? Manipulálni egyébként tud a bácsi, nekem az az egyik kedvenc részem, mikor egy kongresszusi döntésről elmondja, hogy szerinte az egy hülyeség volt, de kérdezzük meg a képviselőket, majd megkérdez vagy tíz képviselőt - egytől egyig mind demokrata, és az a tanulság, hogy tehát a döntés tényleg hülyeség, mert a képviselők szerint is az, közben meg egyetlen republikánus képviselőt sem szólaltatott meg, aki elmondta volna, miért volt jó az a döntés, ami után egyébként még mindig lehet az a tanulság, hogy tehát hülyeség, csak kicsit hitelesebb lenne.
És még arra is rájöttem, miért tartják MM-t elmebetegnek Amerikában. Hát azért, mert úgy viselkedik, mintha az lenne. Odamegy egy bank elé, körbekeríti Crime Scene szalaggal, majd hangosbeszélőbe üvölt, hogy maguk bűnözők, úgyhogy jöjjenek ki, mert én, mint a nép most letartóztatom magukat? Hát mi mást gondolhatna az ember, mint hogy ennek nincs ki a négy kereke?
Összességében a film azért szórakoztató és elgondolkodtató, de 127 perc alatt fel is bosszantott.
Az alapprobléma az, hogy kissé elszálltak a bankok meg a népesség 1%-át kitevő gazdagok, és úgy ráálltak a harácsolásra, hogy már nem bírnak lejönni róla, közben meg fittyet sem hánynak arra, hogy a népesség 95%-a utcára kerül miattuk. (Ez utóbbi már itt túlzás, de mindegy, MM a túlzásokból él.) Hosszasan sír ezen, bemutat néhány embert, akivel csúnyán elbánt az élet (meg a bank), majd arra a következtetésre jut, hogy a kapitalizmus szar, hiszen a gyóntató papja is megmondta, hogy erkölcstelen, és maga a gonosz (anyám borogass), ezért legyünk szocialista ország. Hát, ezen azért eltátottam a szám. Pláne úgy, hogy előtte ő követte végig vagy fél órában, hogyan jutott az eredetileg tök jó kapitalizmus oda, ahol most tart. Miért nem az a konklúzió, hogy back to the roots? Manipulálni egyébként tud a bácsi, nekem az az egyik kedvenc részem, mikor egy kongresszusi döntésről elmondja, hogy szerinte az egy hülyeség volt, de kérdezzük meg a képviselőket, majd megkérdez vagy tíz képviselőt - egytől egyig mind demokrata, és az a tanulság, hogy tehát a döntés tényleg hülyeség, mert a képviselők szerint is az, közben meg egyetlen republikánus képviselőt sem szólaltatott meg, aki elmondta volna, miért volt jó az a döntés, ami után egyébként még mindig lehet az a tanulság, hogy tehát hülyeség, csak kicsit hitelesebb lenne.
És még arra is rájöttem, miért tartják MM-t elmebetegnek Amerikában. Hát azért, mert úgy viselkedik, mintha az lenne. Odamegy egy bank elé, körbekeríti Crime Scene szalaggal, majd hangosbeszélőbe üvölt, hogy maguk bűnözők, úgyhogy jöjjenek ki, mert én, mint a nép most letartóztatom magukat? Hát mi mást gondolhatna az ember, mint hogy ennek nincs ki a négy kereke?
Összességében a film azért szórakoztató és elgondolkodtató, de 127 perc alatt fel is bosszantott.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése