LizaGazdija

és mindent elintéztem. Mehetek hetedikesekhez, csinálhatok két osztályt, ééés még a vezetőtanárom is kap honoráriumot. A plusz egy pedig az, hogy gyanúmmal ellentétben mégsem szúrtam el a német államvizsgával kapcsolatban a feleletem témájának kiválasztását. Hurrá!   Ma is teljesítettem az előírt három napirendi pontot, most nagyon örülök magamnak. Holnap erőt kell venni magamon, és meg kell nézni újra azt a közepesen béna filmet (Bell, Book & Candle), mert sajnos használhatatlan jegyzeteket alkottam első nekifutásra.   Ebédre rakott krumplit gyártottam. Továbbra is bajban vagyok azzal a kérdéssel, hogy hogyan lehet egy kaját három-négy főre optimalizálni, mert ez pl. két embernek elég. Persze ismerek olyat, aki meg csak hadseregre tud főzni. Na, az sokkal nagyobb bosszúság lehet. Gondoltam, most az egyszer elég tojást teszek a kajába, mert valahogy mindig kevés lesz. Ennek örömére most annyit főztem, hogy kénytelen voltam két főtt tojást tízóraizni. Hát igen, még van hova... Ja, a...

sikerült olyat álmodnom, hogy egész nap masszívan hányingerem van. Tiszta kabaré már ez.   A múlt éjjeli álmomtól csak megijedtem kicsit, de más bajom nem volt tőle. Akkor Tomi rávett, hogy nézzük meg még egyszer a Brigantykat, és eldöntöttem, hogy kibírom a véres jelenteket. Aztán az történt, hogy a film végén, amikor a mozi kigyullad, ott van egy kutya, akit a brigantyk körberaknak fával, és meg akarják gyújtani, mert ő Hitler kutyája. A kutya kétségbeesetten néz rám, én meg megsajnálom, már benne is vagyok a filmben, és győzködöm Tomit, hogy vigyük haza szegényt, ő csak egy kutya, nem tehet róla, hogy a gazdája a náci vezér. Tomi bele is egyezik. Ébredés után órákkal jöttem rá, hogy az a kutya egyébként Liza volt.   Na de a ma éjszaka! Vendégeket vártunk ebédre, konkrétan a szomszédékat. Fél kettőre. Erre fél kettő után estünk haza Tomival, és mindent elborított a kosz meg a rendetlenség, gyakorlatilag mozdulni sem lehetett a lakásban, kaja meg persze sehol. Nekiálltunk valamit alko...

hogy George Bush két éve megfúrta J.K. Rowling kitüntetését, mert szerinte a Harry Potter a boszorkányságot népszerűsíti.   George Bush-t eddig se az eszéért szerettük, de ez a kirohanása még így is meglepett. Arra gyanakszom, hogy nem olvasta a könyveket, de még a filmeket sem látta, csak annyit olvasott egy cikkben az egész történetről, hogy Hogwarts School of Witchcraft and Wizardry (Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola), és ez alapján ítélte meg a mesét az írónőjével együtt. Don't judge a book by its cover, szokták mondani, és én ezt tanácsolnám Bush bácsinak is, persze félig-meddig átvitt értelemben.

úgy döntöttem, ez az egész most inkább nem érdekel, majd pár hónap múlva, ha kicsit lazábbra vehetem a figurát.   Gondoltam, a dühöngés helyett inkább csinálok valami konstruktívat, és elkészítettem az időbeosztásomat a következő 23 napra. A 23 nap véletlenül lett pont 23, addigra fogytak el a teendők, illetve addigra fogyott el a teendők első felvonása. Annyi dolgom van, hogy azt sem tudom, hol kezdjem, ezért nem is kezdem inkább sehol, hanem szörfölgetek a neten meg egyéb rendkívül építő jellegű tevékenységekbe ölöm az energiámat. Mivel ebből sosem lesz eredmény, megírtam magamnak ezt a kis beosztást, amin konkrétan szerepel, hogy okt. 1-től okt. 23-ig melyik napon mit kell elvégeznem, hogy okt. 23-ra legyen három darab teljesen kész szakdolgozatom, amiket már csak csinosítgatni meg alakítgatni kell nov. 16-ig illetve nov. 20-ig a konzulensek tanácsainak megfelelően. Mindjárt az első napra közepesen sok tennivalót ütemeztem be, amitől féltem is kicsit, nehogy kiderüljön, hogy még ...

Szumátrán. Ráadásul az erre rendszeresített gép jelezte is, hogy szökőár közeleg, de nem elég korán, nem volt már idő kimenekíteni a lakosságot. Akár többezer halottja is lehet ennek a természeti csapásnak. Egyébiránt meg azt állítják kutatók, hogy Padang a közeljövőben egy hasonló cunami nyomán örökre eltűnik a tengerben. Több dolog is eszembe jutott ennek kapcsán. Az egyik, hogy hová lehetne elköltöztetni az embereket Szumátráról. A másik, hogy biztosan nagyon sokan lennének, főként talán idősek, akik nem lennének hajlandóak elköltözni, mert ott élték le az életüket, valamint nem hisznek mindenféle pánikkeltő fantazmagóriákban. A harmadik pedig, hogy azért a fotós szakmához is kell gyomor. Döbbenet, hogy a háztetőkig érő vízben fuldoklik egy fiatalember, miközben fél kézzel azért próbál a tetőbe kapaszkodni, és akkor valaki lefényképezi. Persze, segíteni úgysem tud, de akkor is borzasztó, hogy fényképez. Kicsit hasonlít ez nekem a hullagyalázásra. Itt ugyan még nem halt meg az illető...

az idegességtől. Nem is értem, miért nem lehet tartani magunkat a közös megállapodáshoz. Mi olyan bonyolult ezen? Ha megbeszélünk valamit, miért történik homlokegyenest az ellenkezője? Így sosem lesz vége. És már most leírhatatlanul elegem van.

Megkaptam a kártyámat. Egészen meg vagyok hatva. Sosem hittem volna, hogy ez a nap is eljön egyszer. Hurrá!