Csak erős idegzetűeknek! - Miután már fél napig jól volt a gyomrom,

sikerült olyat álmodnom, hogy egész nap masszívan hányingerem van. Tiszta kabaré már ez.

 

A múlt éjjeli álmomtól csak megijedtem kicsit, de más bajom nem volt tőle. Akkor Tomi rávett, hogy nézzük meg még egyszer a Brigantykat, és eldöntöttem, hogy kibírom a véres jelenteket. Aztán az történt, hogy a film végén, amikor a mozi kigyullad, ott van egy kutya, akit a brigantyk körberaknak fával, és meg akarják gyújtani, mert ő Hitler kutyája. A kutya kétségbeesetten néz rám, én meg megsajnálom, már benne is vagyok a filmben, és győzködöm Tomit, hogy vigyük haza szegényt, ő csak egy kutya, nem tehet róla, hogy a gazdája a náci vezér. Tomi bele is egyezik. Ébredés után órákkal jöttem rá, hogy az a kutya egyébként Liza volt.

 

Na de a ma éjszaka! Vendégeket vártunk ebédre, konkrétan a szomszédékat. Fél kettőre. Erre fél kettő után estünk haza Tomival, és mindent elborított a kosz meg a rendetlenség, gyakorlatilag mozdulni sem lehetett a lakásban, kaja meg persze sehol. Nekiálltunk valamit alkotni, hátha elkészülünk, mire megjönnek a vendégek. Közben nekem nagyon fájt a bölcsességfogam - de nem ám azon az oldalon, ahol valójában gond van vele, hanem a másikon. 13.50-kor csöngettek, amikor mi még bőszen takarítottunk, kaja persze továbbra sem volt sehol. Tomi mondta, hogy vigyem el sétálni a vendégeket, én meg azt feleltem, mekkora ötlet, úgyis sok mindenről tudnánk beszélgetni, hiszen most találkozunk velük először normálisan, nem a lépcsőházban összefutva. Bementem a fürdőszobába, hogy legalább a napokkal korábban a bölcsességfogamba ragadt kukoricát kihalásszam, míg Tomi kezeli a konfliktust. Aztán a hangok alapján megállapítottam, hogy nem is a vendégeink jöttek meg, hanem Nagyi és Béla bácsi. Ezen nagyon csodálkoztam is, mert rájuk abszolút nem számítottunk. Azért gondoltam, gyorsan lerendezem a fogamat, mert már majd megőrültem a fájdalomtól. Nyúlkáltam, erőlködtem, vérzett is rendesen, majd végül kijött a beragadt kukorica... De úgy, hogy több gyökérrel kapaszkodott a bölcsességfogamba, és csak a főgyökeret sikerült kitépni, ami önmagában is rohadt fájdalmas volt, de ráadásul megrángattam a mellékgyökereket, amik maradtak, és sokkal jobban fájtak, mint mielőtt birizgálni kezdtem a fogamat. A pláne az volt, hogy konkrétan egy fog lett abból a kukoricából, mert napokig nem piszkáltam, hátha magától kijön. Meg is állapítottam, hogy ez nem férne bele a lefolyóba. Ettől felfordult a gyomrom, a mellékgyökereket hagytam a francba, pedig már szédültem a fájdalomtól, a kukorica-fogat kidobtam a szemetesbe, és csatlakoztam a többiekhez. Kiderült, hogy Nagyiék két terítőt hoztak nekünk, mert tudták, hogy vendégeket várunk, amire nekem eszembe jutott, hogy kell majd egy asztal is, és amikor elindultam volna érte a szobába, akkor felébredtem, mert csörgött az órám. Ez a fogas élmény viszont azóta is tart, borzasztó rosszul vagyok tőle. Ja, még Tomi kommentárja a történethez: "Drogozol?" Mire én: "Miért drogoznék?" Mire ő: "Hát olyan hülye álmaid vannak, hogy azt csak drog hozhatja elő." Hát, jelentem, én rásegítés nélkül is tudok ilyen döbbenetes baromságokat álmodni.