Miután kibosszankodtam magam,

úgy döntöttem, ez az egész most inkább nem érdekel, majd pár hónap múlva, ha kicsit lazábbra vehetem a figurát.

 

Gondoltam, a dühöngés helyett inkább csinálok valami konstruktívat, és elkészítettem az időbeosztásomat a következő 23 napra. A 23 nap véletlenül lett pont 23, addigra fogytak el a teendők, illetve addigra fogyott el a teendők első felvonása. Annyi dolgom van, hogy azt sem tudom, hol kezdjem, ezért nem is kezdem inkább sehol, hanem szörfölgetek a neten meg egyéb rendkívül építő jellegű tevékenységekbe ölöm az energiámat. Mivel ebből sosem lesz eredmény, megírtam magamnak ezt a kis beosztást, amin konkrétan szerepel, hogy okt. 1-től okt. 23-ig melyik napon mit kell elvégeznem, hogy okt. 23-ra legyen három darab teljesen kész szakdolgozatom, amiket már csak csinosítgatni meg alakítgatni kell nov. 16-ig illetve nov. 20-ig a konzulensek tanácsainak megfelelően. Mindjárt az első napra közepesen sok tennivalót ütemeztem be, amitől féltem is kicsit, nehogy kiderüljön, hogy még "listaírósra" véve a figurát sem vagyok képes haladni. Ráadásul este 6-ra lett meg ez az egész, ami pláne nem kecsegtetett túl sok jóval. (Másfél órám van benne, bizony.) Na de aztán 6-kor gyorsan eldöntöttem, mivel kezdjem a három napirendi pont közül, és éjfélre készen lettem mindhárommal. Most büszke vagyok magamra, és további sok sikert kívánok magamnak az elkövetkezendő időszakhoz, ami okt. 23-ig tart. Pláne azért, mert közben elvileg két és fél hét alatt lenyomok egy 10+15 órás németes tangyakot, és esetleg ez együtt leszívja majd minden energiámat. Szeptember eleje óta először nem bánom, hogy kedd-csütörtök hajnalban meg hétfő-szerda délután nem kell küzdenem.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk