Bejártam a fél belvárost,

és mindent elintéztem. Mehetek hetedikesekhez, csinálhatok két osztályt, ééés még a vezetőtanárom is kap honoráriumot. A plusz egy pedig az, hogy gyanúmmal ellentétben mégsem szúrtam el a német államvizsgával kapcsolatban a feleletem témájának kiválasztását. Hurrá!

 

Ma is teljesítettem az előírt három napirendi pontot, most nagyon örülök magamnak. Holnap erőt kell venni magamon, és meg kell nézni újra azt a közepesen béna filmet (Bell, Book & Candle), mert sajnos használhatatlan jegyzeteket alkottam első nekifutásra.

 

Ebédre rakott krumplit gyártottam. Továbbra is bajban vagyok azzal a kérdéssel, hogy hogyan lehet egy kaját három-négy főre optimalizálni, mert ez pl. két embernek elég. Persze ismerek olyat, aki meg csak hadseregre tud főzni. Na, az sokkal nagyobb bosszúság lehet. Gondoltam, most az egyszer elég tojást teszek a kajába, mert valahogy mindig kevés lesz. Ennek örömére most annyit főztem, hogy kénytelen voltam két főtt tojást tízóraizni. Hát igen, még van hova... Ja, a tetejéről lehagytam a tejfölt, de sebaj. Szernitem finom lett. Tomi szerint sótlan, ami nem lep meg, mert ritkán találom el, mikor van valamiben pont elég só. Mondjuk az elsózás ritkán jön össze. Szerencsére. Egyébként üdvözletem annak az embernek, aki feltalálta a tojásszeletelőt. Nagyon jó ötlet volt részéről, nagyban megkönnyítette ma az életemet.

 

Most azon töprengek ismét, mit egyek vagy igyak, hogy elmúljon a hányinger. Borzasztó rossz. Persze egész nap azt a jelenetet láttam magam előtt, csoda, hogy tudtam enni. Most meg már nem ehetek, mindjárt éjfél, kaja meg hatig van. Hát... Lehet, hogy iszom egy pohár tejet, hátha az megment.