LizaGazdija

Mivel folyton le akar szakadni a derekam, és csak akkor jó neki, ha háton fekszem vagy kontrakciót tartok, gondoltam, megtanulok alaptartással járni. És győzelem! Már egészen jól megy. Nem is néz ki bénán, pedig ettől féltem. Jó lenne, ha teljesen belejönnék, és már koncentrálni sem kéne rá. Mellesleg nem könnyű ám kontrakciót tartani nyújtott lábbal, amikor úgy tanuljuk, hogy enyhén hajlított lábak kellenek hozzá.   A mai hastáncon nem éreztem jól magam. Egyrészt egész végig az a kellemetlen érzésem volt, hogy az előttem álló két lány rólam sugdolózik. Ezt abból szűrtem le, hogy elég sűrűn tekintgettek felém vihogva. Nem tudom, mi olyan vicces rajtam, és persze még az is lehet, hogy az egész csak véletlen egybeesés, vagy az én elmém szüleménye, mindenesetre kissé zavart. Ezen kívül pont azt csináltuk, mint amikor legutóbb ott voltam, és ez nem olyan jó jel. Meg van egy koreográfia is, amire mondta a tanárunk, hogy egy lány szerint középhaladó, és szerintem több annál. Van egy hat-nyol...

A Millenárison volt este 6-ig, és amikor 5-kor megérkeztünk, rémülten szembesültünk a fél kilométeres sorral. De mivel bevállalósak vagyunk, beálltunk a sor végére, és 20 perc múlva már bent is voltunk. Egyébként sokkal okosabban csinálták ezt most, mint a Titanicot. Ott fél hattól kezdve mondogatták, hogy söprés kifelé, és aki akkor ment be, az kb. nem látott semmit szerintem. Itt meg 6-ig volt nyitva a kiállítás, de amikor mi kijöttünk, fél 7 volt. Vagyis kb. negyed 6-kor nem engedtek már beállni embereket a sorba, viszont aki bejutott, addig nézelődhetett, ameddig csak akart. Sokkal normálisabb eljárás.   A kiállításon főként nagy táblákon mutatták be a csokoládé történetét, és teljesen megdöbbentem magamon. Így elfelejteni, hogy Quetzalcoatl kakaót ivott :O Pedig tuti, hogy tanultuk, Csapody ilyen poént nem hagyott volna ki. (Elképzeltem a Tollas Kígyót pöttyös bögrével a kezében... hááát :D) Tettek ki kakaócserjét, termést meg kakaóbabot, ez utóbbiból mindenki el is pakolt egyet-k...

Az nagyon tuti lesz. Valóban überflüssig, abszolút. Első órára kell egy Aufsatz, amiben elregélem, milyen tanár szeretnék lenni a diákok szemében. Minden héten csütörtökön kettőtől fél négyig ott fogunk ülni, és megbeszéljük, hogy mit éltünk át előző héten az iskolában a gyakorlaton. És szakmódszertani ismereteket is fogunk kapni. És majd mintegy fórum formájában megbeszéljük az aggályainkat, a problémáinkat. Sőt. Portfóliót készítünk. Mindig lejegyezzük, milyen érzelmek dúlnak bennünk, milyen élmények értek, és a félév végén ezt leadjuk. Meg kell mondjam, sokkal teljesebb volt az életem, amíg ki nem találták okos lélekbúvárok és okos pedagógusok közösen, hogy a portfólió a számonkérés egyedüli üdvözítő módja. Marha jó, hogy így nem sérül majd a lelkem, mert nem egy pillanatnyi teljesítményemre kapok jegyet, viszont így gürizhetek annyit ezzel a tárggyal, amennyit marhára nem akarok. A tárgy lényegét sem értem egyébként. Az alapötlet az lehet, hogy nem a gyakorlósuliban kell majd a vez...

Most ezt ide beírom, mert soha, ismétlem soha nem jut eszembe a bácsi neve, amikor éppen szeretnék róla mondani valamit. Ha ide beírom, talán javul valamit a helyzet.   És akkor most jöjjön a lényeg :)     Szerintem ez nagyon nagy poén :D És bizony nagyon igaz. A comment:com-on olvastam egyszer egy ilyet: Steven Seagalba oltott Jean-Claude Van Damme :D:D Éljenek az egy arckifejezéssel operáló színészek!

számomra, hogy miért hangoztatja ez a rengeteg ember ekkora lelkesedéssel a következő óvodás szintű bölcsességet: "Ha valakinek más a véleménye, mint neked, netán nem ért egyet veled, és ezt közli is veled, akkor az egy gonosz, irigy ember, aki nem méltó arra, hogy te vele foglalkozz." A gyomrom kifordul. Nem is baj, hogy bezár az a blog, csak zárna már gyorsabban, zárna már végleg. Nyilván én bajom, minek olvasom. Hát azért, mert nem bírom elhinni, hogy tényleg vannak ilyen emberek, és hogy valaki tényleg seggnyalókat gyűjt maga köré, akik aztán áradoznak, hogy ő csupa nagybetűs EMBER, NŐ, ANYA, FELESÉG, stb, és neki ettől jó, mert ettől elhiszi, hogy már csak a glória hiányzik a fejére. Jajj, de szörnyű. Meg az is, hogy ilyeneken idegesítem magam.   Amúgy csak annyit még, hogy nem egy embert ismerek, aki hasonlóan rossz dolgokat élt át, mint ez a nő, de egyik sem akarta magát szentté avattatni. Például a saját anyukám sem, pedig vele is történtek érdekesek. Ezen kívül nem n...

Nyár (1954) Nyár. Kert. Csönd. Dél. Ég. Föld. Fák. Szél. Méh döng. Gyík vár. Pók ring. Légy száll. Jó itt. Nincs más, csak a kis ház. Kint csönd és fény. Bent te meg én.     Ezt a verset talán harmadik végén szavaltuk együtt az általános iskolai naaagy szerelmemmel. Nagyon szép vers, és sokáig töprengtem rajta, vajon véletlenül szavaltuk-e pont mi ketten, vagy Margit néninek volt ezzel valami célja. Most azt gondolom, véletlenül alakult így, de azért megmosolyogtat, ha visszaemlékszem, mennyire izgultam-remegtem, hogy állunk egymás mellett ketten az egész iskola előtt, és mondjuk azt a nehezen megjegyezhető verset, amit mennyit gyakoroltunk. Most van az, amikor nem is gimis lennék szívesen, hanem alsós. De szép is volt az :)