Tartásjavítás, hastánc

Mivel folyton le akar szakadni a derekam, és csak akkor jó neki, ha háton fekszem vagy kontrakciót tartok, gondoltam, megtanulok alaptartással járni. És győzelem! Már egészen jól megy. Nem is néz ki bénán, pedig ettől féltem. Jó lenne, ha teljesen belejönnék, és már koncentrálni sem kéne rá. Mellesleg nem könnyű ám kontrakciót tartani nyújtott lábbal, amikor úgy tanuljuk, hogy enyhén hajlított lábak kellenek hozzá.

 

A mai hastáncon nem éreztem jól magam. Egyrészt egész végig az a kellemetlen érzésem volt, hogy az előttem álló két lány rólam sugdolózik. Ezt abból szűrtem le, hogy elég sűrűn tekintgettek felém vihogva. Nem tudom, mi olyan vicces rajtam, és persze még az is lehet, hogy az egész csak véletlen egybeesés, vagy az én elmém szüleménye, mindenesetre kissé zavart. Ezen kívül pont azt csináltuk, mint amikor legutóbb ott voltam, és ez nem olyan jó jel. Meg van egy koreográfia is, amire mondta a tanárunk, hogy egy lány szerint középhaladó, és szerintem több annál. Van egy hat-nyolc mozdulatból álló mozdulatsor, és ezt ismételjük háromszor, hogy kitöltsük a kb. két perces zenét. Ez nem olyan jó, nem szeretem az ismétlést, mert attól nézőként mindig úgy érzem, hogy az előadó fantáziátlan vagy nem túl ügyes. Na mindegy, nem elégedetlenkedem, biztosan lesz majd másik koreográfia, ami jobban bejön, mint ahogy eddig mindenkinél volt ilyen is, olyan is. Ja, ma azt is mondták a többiek, hogy ez a csoport már annyira erős haladó, hogy már művésznév kell nekünk, mint pl. Szilvafa. Jó, ezen a szilvafán mindenki megrökönyödött, de számomra ez volt az eszmefuttatás csúcspontja. Miért nem érzem, hogy annyira nagyon profi a csoport? Persze magamat is beleértve. Majd meglátjuk, mi lesz, érdeklődéssel várom a szerdát.