Szabó Lőrinc

Nyár (1954)


Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák. Szél.
Méh döng. Gyík vár.
Pók ring. Légy száll.
Jó itt. Nincs más,
csak a kis ház.
Kint csönd és fény.
Bent te meg én.


 



 


Ezt a verset talán harmadik végén szavaltuk együtt az általános iskolai naaagy szerelmemmel. Nagyon szép vers, és sokáig töprengtem rajta, vajon véletlenül szavaltuk-e pont mi ketten, vagy Margit néninek volt ezzel valami célja. Most azt gondolom, véletlenül alakult így, de azért megmosolyogtat, ha visszaemlékszem, mennyire izgultam-remegtem, hogy állunk egymás mellett ketten az egész iskola előtt, és mondjuk azt a nehezen megjegyezhető verset, amit mennyit gyakoroltunk. Most van az, amikor nem is gimis lennék szívesen, hanem alsós. De szép is volt az :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai