Péntek este

Megbeszéltük, hogy elmegyünk egy görög étterembe*, aztán korcsolyázunk a Rathausnál**. Amikor odaértem a Stephansdomhoz, Tomi felvetette, hogy mehetnénk egy kört egy fiákerrel is, és így is lett. Nagyon szép program, romantikus, egy csomó mindent meg lehet tudni Bécs belvárosáról, és még azt is megbeszéltük, hogy a régi időkben aligha volt bárkinek is veseköve. A fiákerezés után megkerestük a kinézett éttermet, kóstoltunk bárányt, majd átmetróztunk a Rathaushoz, és béreltünk a nyitva tartás utolsó fél órájára egy-egy pár korit, mert a sajátunk mindkettőnknek otthon van. Elbénázgattunk a jégen (Tomi három éve korizott utoljára, én meg nem tudok, csak lelkes vagyok), és az egyik pihenőnél az történt, hogy egy gyűrűvel csúszott oda hozzám, és megkérte a kezem. Én meg igent mondtam.

Azóta napi sokszor eszembe jut, és mindig arra gondolok, de jó lenne visszamenni ebbe a pillanatba, annyira jó volt. Jól meglepődtem, nem számítottam ilyesmire. És jövőre esküvő lesz :)



*Nosztalgiából, mert az első (vagy második?) kartitschi látogatásom alkalmával Lienzben beültünk egy görög étterembe, és ott nagyon jó volt nekünk.
**Tomi utólag azt mondta, alaposan megdöbbent, amikor reggel kihúzta ezt az adventi kalendárium kilencedikei borítékjából, mert arra gondolt, milyen érdekes, hogy most joggal fogom azt hinni, én találtam ki a korizást, pedig valójában ő, és nem is pénteken, hanem már minimum egy héttel korábban.