Házinyúlra nem lövünk
Igaz, salsára az emberek jó része bevallottan azért megy, hogy ott párra találjon, én most gyönyörű illusztrációt kaptam arra, hogy miért nem kéne mégsem ezt csinálni.
A csoportunk a harmadik-negyedik óra környékén kezdett közösséggé válni, amikor először mentünk együtt salsa buliba, illetve előtte inni. Tök jó volt, hogy van egy új csapat, akiket meg lehet ismerni, akikkel heti egyszer-kétszer össze lehet ülni.
Aztán az egyik fiú (Zs.) összejött az egyik lánnyal (N.), majd két hét múlva szakítottak, és akkor N. nem jött többet órára. (Nem igaz, még egyszer vagy kétszer volt, de a lényeg, hogy kb. két-három hónapja nem láttuk.) Ezek után volt a két ünnep között az a salsa buli, amiről akkor meséltem is: Zs. és barátja (valamint kollégája), G. is belehabarodott kicsit az egyik lányba (N., csak máshogy, mint az előző N.) Zs. és N. össze is jöttek, majd G. orra előtt enyelegtek egész este, amit G. érthető módon nem annyira értékelt, majd többet nem jött órára. Zs. és N. négy hét járás után a héten szakítottak, és ennek köszönhetően egyikük sem jön többet salsázni. Így a házinyúlra lövöldözéssel négy, ebből a szerelmi háromszöggel három embert sikerült kigolyózni a tanfolyamról.
Egyébként a közösség felbomlott, megszűnt: akikkel együtt kezdtem, már nem járnak, kivéve három párt, akik már párként is érkeztek az első órára is. Részben emiatt, részben meg azért, mert nem túl nagy kedvvel járok már, úgy döntöttem, ezt a bérletet még felhasználom, aztán többet nem megyek. Kezd nyűggé válni a heti egy alkalom, azt hiszem, elég lesz a havi egy buli is, amit az iskola szervez. Úgyis mindig van olyankor oktatás is az elején, szóval talán még fel is tudnék zárkózni mindig oda, ahová az adott hónap négy óráján eljutottak a többiek. (Négy óra kb. hat-nyolc új figurát jelent, ezek többsége egy vagy több régi figura variációja, ezért vagyok ilyen optimista.) Teljesen nem szeretném abbahagyni, mert a salsa jó, de a kedvem elment tőle, sajnos.
A csoportunk a harmadik-negyedik óra környékén kezdett közösséggé válni, amikor először mentünk együtt salsa buliba, illetve előtte inni. Tök jó volt, hogy van egy új csapat, akiket meg lehet ismerni, akikkel heti egyszer-kétszer össze lehet ülni.
Aztán az egyik fiú (Zs.) összejött az egyik lánnyal (N.), majd két hét múlva szakítottak, és akkor N. nem jött többet órára. (Nem igaz, még egyszer vagy kétszer volt, de a lényeg, hogy kb. két-három hónapja nem láttuk.) Ezek után volt a két ünnep között az a salsa buli, amiről akkor meséltem is: Zs. és barátja (valamint kollégája), G. is belehabarodott kicsit az egyik lányba (N., csak máshogy, mint az előző N.) Zs. és N. össze is jöttek, majd G. orra előtt enyelegtek egész este, amit G. érthető módon nem annyira értékelt, majd többet nem jött órára. Zs. és N. négy hét járás után a héten szakítottak, és ennek köszönhetően egyikük sem jön többet salsázni. Így a házinyúlra lövöldözéssel négy, ebből a szerelmi háromszöggel három embert sikerült kigolyózni a tanfolyamról.
Egyébként a közösség felbomlott, megszűnt: akikkel együtt kezdtem, már nem járnak, kivéve három párt, akik már párként is érkeztek az első órára is. Részben emiatt, részben meg azért, mert nem túl nagy kedvvel járok már, úgy döntöttem, ezt a bérletet még felhasználom, aztán többet nem megyek. Kezd nyűggé válni a heti egy alkalom, azt hiszem, elég lesz a havi egy buli is, amit az iskola szervez. Úgyis mindig van olyankor oktatás is az elején, szóval talán még fel is tudnék zárkózni mindig oda, ahová az adott hónap négy óráján eljutottak a többiek. (Négy óra kb. hat-nyolc új figurát jelent, ezek többsége egy vagy több régi figura variációja, ezért vagyok ilyen optimista.) Teljesen nem szeretném abbahagyni, mert a salsa jó, de a kedvem elment tőle, sajnos.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése