Teljesen kiiktattam

Zsinórban hét hétvégét töltött otthon, vidéken, és nem egyszer fel sem hívott péntektől vasárnapig. Heti két este a focié, múlt héten jelentette be, hogy mostantól egy harmadik is, amikor összesen négy napot tölt Pesten egy héten. A nyolcadik hétvégét is otthon tervezte eltölteni, aminek a pénteke a Valentin-nap, mert az őt nem érdekli, és nyilván ki nem szarja le, hogy engem meg igen. Rengeteg programot terveztem kettőnknek, ezekre mindig lelkesen bólogatott, így aztán most itt maradt a nyakamon egy romantikus hajókázásra szóló kupon, amit nyilván én fizettem, és amit nem fogok tudni felhasználni (bár többször elmondta, hogy arra azért elmehetünk, meg találkozhatunk amúgy is, de hát ezt nyilván ő sem gondolhatta komolyan, hogy így megsért, és utána még találkozni is fogok vele). Nem merült fel benne, hogy legalább egy havernak bemutasson, hát még a családnak. Aki ennyire nem vállal fel két és hónap után, annak nincs keresnivalója az életemben, az tűnjön el belőle.

Áthúztam az ágyat, és mosásba ment az ágynemű, amiben utoljára aludt, összecsomagoltam és elvitettem vele az ásványvizeket és sós mogyorókat, amiket neki vettem, mert én nem élek ilyenekkel, és nincs szükségem rá, hogy napjában sokszor eszembe juttassák. Szerinte nem vagyok szerelmes, csak vonzódom hozzá, hiszen ő semmi olyat nem csinált, amitől beleszerethettem volna, viszont szerinte is ő tehet arról, hogy idáig fajultak a dolgok. Kívánom neki, hogy élje át ő is, amit én átéltem miatta.