Sofőrök

Olyan idiótáknak van jogosítványuk, hogy döbbenetes.

Hainburgba tartottunk az autópályán a középső sávban, normál sebességgel, amikor egyszer csak nagy dudálás jött mögülünk, és ha Tomi nem rántja jobbra a kormányt, le is tarolt volna a mögöttünk haladó, aki Tomi szerint kb. 140-150-nel téphetett. Az volt a rohadt nagy szerencsénk, hogy amelyik sávba berántotta Tomi a kocsit, ott a következő autó még egy kicsit messzebb volt, és tudott fékezni, így nem jött belénk, mielőtt visszatértünk az eredeti sávunkba. Utána mondjuk végig a szélsőben mentünk, mert inkább ragadjunk be egy kamion mögé, mint megöljön minket a következő állat. Sokkolt az élmény meg a gondolat, milyen kevésen múlik az ember élete. Meg hogy ott ül a kocsiban egy hároméves meg mellette egy 8. hónapban járó nő, és akkor ilyenek történnek. Egyik hajnalban erre a gondolatra riadtam fel, és nem bírtam visszaaludni sem, a víz levert.

Tegnap meg a boltból battyogtunk hazafelé Flórával, amikor az egyik kereszteződésnél elgurult előttünk egy kocsi, amiben ült egy pasi, mellette a gyereke. A pasi egyik kezével sem fogta a kormányt, viszont mindkettővel a telefonját baszkodta, és nyilván azt is nézte. Aztán szólt a gyereke, hogy kereszteződés, akkor fél kézzel megfogta a kormányt, befordult, majd egyik sávból a másikba kacskaringózott harminccal kb., gondolom, még mindig a telefonja volt bazi érdekes. Azt nem értettem, hogy ha nem tudja, merre kell mennie, a francért nem áll félre megnézni, mi a szitu, minek veszélyeztet másokat, és miért nem érzi kurva gáznak, hogy a saját gyereke életével is játszik többek között.

Ha lenne bármi beleszólásom, ezektől az első ilyennél elvenném a jogosítványt örökre*. Járjon akkor gyalog, vagy szálljon buszra/vonatra, ha nem tud vezetni. Idióta barmok, grrr.

*Nem tudtam magamban tartani a morgást, mondtam félhangosan, hogy ennek most venném a jogosítványát, soha többet nem vezethetne, ha rajtam múlna. Erre Flóra: "Mit csináljon akkor a bácsi? Sétáljon?" Tök jól látja a dolgokat a gyerek.