Papucstolvajok

 Valószínűleg még alsós voltam, amikor az akkor még (és 2019 óta újra) működő erzsébeti strandon ellopták a papucsomat, amíg a medencében voltunk anyuval. Zöld volt, műanyag, valami mesefigurákkal díszített, de nem egy nagy szám. Elég kiakasztó élmény volt, mert abban mentem a strandra, tehát slattyoghattam haza mezítláb, és nem laktunk közel, buszozni is kellett. Illetve anyu odaadta az ő papucsát, csak néha cseréltünk, hogy ki mezítlábazik. Nagyon rossz emlék.

Múlt szerdán a lányokkal strandoltunk, amikor is ellopták a papucsomat a Stadionbad egyik medencéje mellől. Elképedtem, és rögtön alsós kislánnyá változtam egy percre, úgy suhantam vissza abba a 30 évvel ezelőtti pillanatba, hogy a hajam is lobogott bele. Ez ráadásul egy tök jó papucs volt, szerettem, és csak időszakosan kapható a Sparban (szóval sejthető, hogy pénzben kifejezve csekély az értéke), viszont a fenének van kedve állandóan lesni, mikor lesz megint. Az szerencse, hogy a régi eset óta a papucsot mindig csak viszem a strandra, sosem abban megyek. Egy héttel korábban egyébként Viola strandlabdáját lopták el ugyanott, de ezt már csak zárójelben teszem hozzá.

Szombaton az idén 50 éves nagymegyeri fürdőben mulattunk Tomival. Épp kifelé jöttünk az egyik medencéből, és a 30 évvel ezelőtti papucslopást meséltem neki, amikor megszólalt: "Jé, nekem is ellopták a papucsomat!" És tényleg. Rém szürreális volt.

Vajon ki a francnak kell pont egy strandpapucs? Mindenesetre nagyobb öröme már ne legyen az életben, mint amit akkor érzett, amikor lenyúlta.