LizaGazdija

A FB egyre többször dobta elém a BBC meg néhány másik brit csatorna ill. csoport oldalát, konkrétan egy brit sitcom jeleneteit. Azt hittem, ez a sorozat most megy, aztán rákerestem, és kiderült, hogy az 1990-es évek első felében adták, összesen 44 rész készült belőle öt év alatt, és mindegyik rész csak 30 perces. A dailymotionön fent is vannak a részek, úgyhogy lelkesen neki is feküdtem a Keeping Up Appearances ledarálásának. Jó, annyira nem darálok gyorsan, kb. kétnaponta egy részt van alkalmam megnézni :'D Viszont nagyon jólesik. Az első rész után kicsit csalódott voltam, de a másodikon már annyira nevettem, hogy Tomi, aki éppen a gyerekszobában németezett, megkérdezte, mi vicceset hallottam/láttam. A történet Hyacinth körül forog, aki az ötvenes éveiben jár, és az a keresztje, hogy arisztokrata szeretett volna lenni, de sajnos nem annak született. Azért megpróbálja behozni a lemaradást, és igyekszik nagyon előkelőnek mutatkozni mások előtt - ő maga teljesen el is hiszi a saját a

Vagy valami olyasmi jött létre Flóra meg egy csoporttársa között: Flóra beszámolói szerint mindig együtt szoktak játszani a bölcsiben, és minden nap el szokta mesélni, A. evett-e, ivott-e, sírt-e, aludt-e. Aztán Flóra egy hétig nem ment, utána meg már nem volt kint A. neve az öltözőben, és amikor megkérdeztem, oda jár-e még, mondta az óvónő, hogy nem, elköltöztek. Flóra azóta is minden nap elmondja, hogy vele fog játszani ill. vele játszott, és az itthoni mókázáskor is folyamatosan emlegeti őt, na meg azt is elmondja napjában négyszer-ötször, hogy "A. elment másik bölcsibe". Bár nem sír, nem tűnik szomorúnak, nekem a szívem szakad meg, mert emlékszem, milyen érzés volt, amikor a legjobb barátnőm elköltözött, és másik helyre járt (kétszer is megtörtént, igaz, az első esetben már 8, a másodikban 14 éves voltam). Tanakodtunk Tomival, mit lehetne tenni, végül arra jutottunk, kérdezzük meg az óvódavezetőt, felhívná-e nekünk az anyukát, hogy megkérdezze, lenne-e kedvük találkozni v

 Azt már mondtam, hogy nekem tele a hócipőm az egésszel, de most már azt is lehet tudni, hogy Flórának is. Minden este beszélünk Messengeren a szüleimmel, ez a szokás a tavaszi karantén elején alakult ki, és teljesen beépült a napirendünkbe, a gyerek tudja, mikor következik, és várja is. Tegnap: "Nagyi, mikor jössz?" Ma: "Megyünk Papához? Megyünk Nagyihoz?" "Reméljük, hamarosan mehetünk." [sírós hangon:] "Nem! Most megyünk!" Szóval tele már a bakancsunk, de nagyon. De legalább foci lesz, az a lényeg, annak kell örülni, ami van, ugyebár.

Kilépünk a házból, a nap még nem jár nagyon magasan, egyelőre csak a legfelső emeletek ablakain csillan meg a fénye. A gyerek egyből hunyorog, a nagyobb hatás kedvéért eltakarja a szemét, majd így szól: - Semmit látok, nagyon süt nap. Szemüge napot kéjek, pijosat. :D Hozzá kell tennem, hogy nagyon kitartóan kéri a piros napszemüveget vagy egy hete, és keressük is, csak még nem találtunk gyereknek valót. Pár perccel korábban próbálom motiválni, hogy haladjon kicsit gyorsabban az indulás felé, mert mindent úgy csinál, mint a lassított felvétel. A következővel inspirálnám: – Ki szeretne bölcsibe menni? Erre ő: – Anya. És már vigyorog. Ja, és még egy. Mostanában kb. bármit mondok neki, az a reakció: - Anya, ne viccelj! És egy utolsó: - Vakar a kezem. Már hogy viszket.

Ééééés megérkezett a miért-korszak! Egyelőre párhuzamosan létezik a mit csinál-korszakkal, úgyhogy van megválaszolandó kérdés bőven. Utóbbiból továbbra is az altatás közben a nyakamat szorítva a fülembe suttogott kérdések a kedvenceim: "Irma néni mit csinál? Frakk mit csinál? Cicák mit csinálnak? Károly bácsi mit csinál?" :D No de a miértről akartam írni. Tegnap este éppen készültünk fürdeni, és mondtam a gyereknek, amit mindig szoktam, ha szétpakolta a játékait: - Fürdés előtt össze kell pakolni. Erre a szokatlan reakció: - Miért pakolunk? - Hogy rend legyen. - Miért rend legyen? - Mert akkor szebb a lakás, és könnyebben megtalálod a játékaidat holnap. - Miért? - Mert tudod, hol keresd őket. - Miért? - Mert tudod, minek hol a helye. Kb. itt feladta, de már látom, hogy lesznek itt hosszú miért-eszmefuttatások :D

17 nap szabadság, juhú! Túlórából és erre az évre áthozott szabadságból jött ki. (Nekem júliusban kezdődik a munkaév, mert akkor kerültem ide.) És nem bírom ki gyerekszáj nélkül, elnézést. Nagyon vártam már, hogy elkezdjen beszélni, és nagyon élvezem. (Kivéve, amikor beindul a mantra, ill. anyu szerint imamalom, pl. készítem neki a kakaót, és ő az ehhez szükséges három perc alatt hatszázszor mondja el a normálistól a síróson át a hisztériásig terjedő hangon, hogy "Kakaókakaókakaókakaó..." Na, akkor pattognak az idegszálak rendesen :D (És a sírós ill. hisztériás hangnál mindig elmondom, hogy ha nem kéri normálisan, akkor a végén nem kap. Ez mindig beválik.) 1. Flóra a héten itthon van Tomival, akit a túlórák miatt szabadságra küldtek (:D), mert covid-gyanú merült fel a bölcsiben, és úgy voltunk vele, inkább akkor ne járjon most be. (De szerencsére negatív teszttel zárult ez a történet.) Ma hazaértem, Flóra nemsokára ütögetni kezdett, de elég erősen, hozzá vigyorgott. Kérdésem:

Idén négy nyaralás fért bele az időbe/keretbe: 4 nap Sümeg (Tomi szüleinél), 4 nap Pest (az én szüleimnél az idősebb unokaöcsémmel, Bencével kiegészülve), 3 nap Graz, 3 nap Salzburg. Mindegyik nagyon jó volt, sok élményt szereztünk/kaptunk, csak annyit állapítottunk meg, hogy az itteni városokra a 3 nap helyett 4 kellene, mert akkor két teljes napunk lenne, amiből az egyiket kirándulásra lehetne szánni. Csodaszép vidékek vannak errefelé. Majd mostantól észben tartjuk, hogy egy nappal többre érdemes utazni.  A képek teljesen összevissza töltődtek fel, nagyon örvendek, de nem érzem az elszántságot, hogy majd most sorba rendezem őket. Ha valaki esetleg tudja, hogyan lehetne a képfeltöltést úgy megoldani, hogy albumként jelenjen meg minden, nagyon hálás lennék, ha kiokosítana. Salzburgból hazafelé megálltunk a Mondseenél. Egyszer itt is kellene nyaralni. Salzburg belvárosának szíve és a szálloda, ahol laktunk. Végig ilyen tré időnk volt, de ez nem szegte kedvünket. Karácsonymúzeum. Szeptem

"Szépet álmodtam. Álommanó jött, adtam neki zsemlét. Álommanó elment, megette. Fóla zsemlét evett nem, vajas kenyeret."

Mindenki munkahelyén vannak megterhelő dolgok, na, az utóbbi időszakban az enyémen is adódott több is. Például a kolléganő, aki mindenkinél okosabb, mindenhez mindenkinél jobban ért, és ha (adminisztrációs) hibát vél találni valaki munkájában, akkor szerinte ezt hallgatók jelenlétében, undorító stílusban a legérdemesebb közölni a másikkal, majd, ha az illető azt mondja, hogy szerinte azt a hibát nem ő vétette, akkor biztos, ami tuti, meg kell vádolni hazudozással is, természetesen szintén hallgatók jelenlétében. Hasonlót eljátszott már egyszer januárban is, amikor az orvosi igazolást csak betettem az igazolások gyűjtésére szolgáló mappába, ahogy két éve volt szokás, erre bejött az órámra, és úgy közölte velem, hogy ezeket le kell fénymásolni, a fénymásolatot meg kell tartani, és az eredetit vissza kell adni a hallgatónak. Én ezt nem éreztem akkora horderejű problémának, hogy ne lehessen várni vele az óra végéig, abszolút nem értettem, miért kell hozzá közönség, hogy ezt közölhesse vele

Tesztelgetjük, érti-e a gyerek, ami történik körülötte a bölcsiben, illetve tudja-e, hogyan mondanák neki a nénik a különféle dolgokat, ha tudnának magyarul. És érti is, tudja is, ráadásul tök szép a kiejtése. - Flóra, mit jelent az, hogy schlafen? - Fóla alszik. - És az, hogy spielen? - Fóla játszik. - És az essen? - Fóla eszik. - És a waschen? - Fóla kezet mos. - És a komm? - Gyele, gyele. Trinken, Fóla iszik. Eddig nem kötötte a tagmondatokat, csak egymás után tette őket. Így: "Anya/apa mond, Fóla sír." (A "mond" a legtöbb esetben tényleg annyit jelent, hogy mondtam valamit, tökre nem kell hozzá kiabálni, hogy sírva fakadjon - érzékeny.) Ma este viszont így mesélte el a hajmosása történetét: "Amikor apa Fóla haját mosta, akkor Fóla sírt." Azta! Nagyon érdekes belelátni kicsit a fejébe, megtudni, miken szokott gondolkodni. Ezért is vártuk nagyon, hogy beszéljen sokat-sokat. Egy pár napja elhangzott beszélgetés:Ő: Fóla öreg. Én: Igen? Hogyhogy? Ő: [szomsz

Most már egy-másfél éve ugyanazzal a hűtőmágnessel (Mucha: Hold) telefonál naponta többször különböző családtagoknak. A mai beszélgetések egy részlete: - Anna, Anna mit csinálsz? Ja, ja. Máté mit csinál? Fáj lába? Pihen? Én mit csinálok? Mmmmm... Beszélek! Vásárlós-főzős játék van folyamatban a szobában, miközben én főzök (vagy mosogatok, már nem tudom). Egyszer csak kijön hozzám a gyerek: - Anya, ma csukva van aaaa... vásároló? [Mármint a bolt :D Mondom, igen, mert ma vasárnap van. Visszarohan a babájához.] Ja, ja, csukva van. Mostanában nagyon anyás, szinte mindent csak én csinálhatok, az apjától egy pohár vizet nem fogad el. Szombaton a strand előtt vártuk Tomit, mi jóval a megbeszélt időpontnál előbb odaértünk. Először játszottunk a párakapuval, utána az ivókúttal, végül odasétáltunk a strand bejáratához. Flóra nagyon örült, hogy bemegyünk, de mondtam neki, megvárjuk az apját, mert nála van csak pénz. Hamarosan megérkezett Tomi, Flóra gyorsan észre is vette, de a szokásos "szi

fordul elő, hogy nincs megkezdett olvasásom a Molyon. 3 évig ott volt a Fecskék és Fruskák második része, a Fecske-völgy. Az első kötet nagy gyerekkori kedvencem, imádtam. Amikor rájöttem, hogy ez egy sorozat (12 részes!), mindjárt el akartam olvasni az egészet, és egy molyos ajándékozásra meg is kaptam a Fecske-völgyet. Eleve nyögvenyelősen indult, legalábbis én úgy éreztem, aztán a négy gyerek hajótörést szenvedett, konkrétan elsüllyedt velük a hajó, és úgy értelmeztem, kapnak egy másikat, aztán mehet tovább a felfedezősdi a tavon. Ez teljesen kiakasztott, le is tettem a könyvet. 3 évig úgy is maradt, ott várta az ágyunk egyik fiókjában, hogy egyszer rávegyem magam a folytatásra - van ugyan "félbehagyom" a Molyon, de még sosem éltem vele, nem szeretem befejezetlenül hagyni a könyveket. Most végre rávettem magam, hogy újra elővegyem a regényt, és nagyon gyorsan a végére értem, talán öt-hat nap volt az egész. Ráadásul tetszett. Mint kiderült, a felfedezősdit a szárazföldön le

 A "Miért?"-korszakból még csak ízelítőt kaptunk néhány napja (egymás után mintegy hatvanszor kérdezte meg, miért mondta GPS néni, hogy tartsunk jobbra), de a "Mit csinál"-korszak már megérkezett. Nem is tudtam, hogy ilyen is van, pedig de. Naponta sokszor megkérdezi, mit csinál kb. az összes családtag. Kedden reggel is érdeklődött, és úgy adódott, hogy először az összes iskolába járó rokont sorolta fel. Mondtam mindegyiküknél, hogy iskolába megy. Flóra visszakérdezett: "Iluskába?" Azóta többé-kevésbé ragaszkodik hozzá, hogy az nem iskola, hanem "iluska." Jó ideig úgy jelezte, hogy vegyem fel, hogy beállt elém, kitárta a karját, és közölte, hogy "Nemá!" Most taktikát váltott. Beáll elém, kitárja a karját, és: "Ölébe!" Ha nem érkezik azonnali reakció, akkor ezt kiegészíti: "Anya ölébe!" ill. "Anya ölébe vesz!" Babázás közben feldolgozza az aznap vele történteket. Ez különösen hisztis nap végén, amikor kb. éb