Német-magyar, egyebek

Tesztelgetjük, érti-e a gyerek, ami történik körülötte a bölcsiben, illetve tudja-e, hogyan mondanák neki a nénik a különféle dolgokat, ha tudnának magyarul. És érti is, tudja is, ráadásul tök szép a kiejtése.

- Flóra, mit jelent az, hogy schlafen?
- Fóla alszik.
- És az, hogy spielen?
- Fóla játszik.
- És az essen?
- Fóla eszik.
- És a waschen?
- Fóla kezet mos.
- És a komm?
- Gyele, gyele. Trinken, Fóla iszik.

Eddig nem kötötte a tagmondatokat, csak egymás után tette őket. Így: "Anya/apa mond, Fóla sír." (A "mond" a legtöbb esetben tényleg annyit jelent, hogy mondtam valamit, tökre nem kell hozzá kiabálni, hogy sírva fakadjon - érzékeny.) Ma este viszont így mesélte el a hajmosása történetét: "Amikor apa Fóla haját mosta, akkor Fóla sírt." Azta!

Nagyon érdekes belelátni kicsit a fejébe, megtudni, miken szokott gondolkodni. Ezért is vártuk nagyon, hogy beszéljen sokat-sokat. Egy pár napja elhangzott beszélgetés:Ő: Fóla öreg.
Én: Igen? Hogyhogy?
Ő: [szomszéd] Kutya lába fáj. Kutya öreg. Fóla lába fáj. Fóla is öreg.

Amúgy tök igaza van, mi mondtuk neki, hogy a szomszéd kutya lába fáj, mert már nagyon öreg.

Az altatás volt már 15-20 perces program is (az esti mese végétől számítva), de most megint nehézkes, inkább egy óra, mint kevesebb. Ezt az okozza, hogy sok a mondanivaló. Először is megbeszéljük, mi történt vele adott napon, illetve ő elmeséli, én meg kiegészítem. Aztán következik az "XY mit csinál?" kezdetű nóta, amelyben akár 15-20 személy is előkerül, kitalált és valós vegyesen. Tegnap a Frakk összes szereplőjét, a "hupikat" (Hupikék Törpikéket) és a sárkányokat (Mesél az erdő) is megkérdezte. Ha már nagyon belelendül a dumálásba, szoktam neki mondani, hogy jó, de most már le kell feküdni, be kell csukni a szemét meg a száját, és el kell aludni. Tegnap este erre lefeküdt (vagy ötödször), majd némi hallgatás után megkérdezte: "Becsukom a számat?" Mondtam, igen, az jó lenne, meg a szemét is, akkor majd jön az álommanó. Erre a gyerek elhallgatott, becsukta a szemét, és percekkel később, mikor már azt hittem, alszik, megszólalt: "Álommanó jön?" :D Szóval elég melós lett az altatás. Viszont tetszik neki az álommanó, aki jön, csillogó, színes port szór a szemébe, hogy elaludjon, és utána egész éjszaka vigyáz rá, hogy szépeket álmodjon - ma már ő mondta lelkesen a mese után, hogy jönni fog.

Valamint még mindig meglep, milyen régre visszaemlékszik. Persze, tudom, a kisgyerek is ember, szóval nyilván van hosszútávú emlékezete, csak olyan érdekes tapasztalni. Például most is elmesélte, hogy két (vagy három?) hete voltunk a strandon a legkisebb nagybátyjával, és bementünk a hullámmedencébe, és jött a hullám, és az jó volt. Meg a Budakeszi Vadasparkban egy hónapja tett látogatásunk óta meséli, hogy "dinó, vááá, doboz, mozog feje, keze, kettő, Fóla megijedt, odatették gyerekeknek", ami annyit jelent, hogy a dinók közül néhány időnként elbődült, de csak azok, amelyek mögött volt egy doboz, mert a dobozból jött a hang, és két dinónak még a feje meg a keze is mozgott, ettől Flóra megijedt, mi meg azzal nyugtattuk, hogy ezek csak szobrok, és a gyerekeknek tették oda őket, hogy láthassák, milyenek lehettek a dinók.