Gyerekszáj

 A "Miért?"-korszakból még csak ízelítőt kaptunk néhány napja (egymás után mintegy hatvanszor kérdezte meg, miért mondta GPS néni, hogy tartsunk jobbra), de a "Mit csinál"-korszak már megérkezett. Nem is tudtam, hogy ilyen is van, pedig de. Naponta sokszor megkérdezi, mit csinál kb. az összes családtag. Kedden reggel is érdeklődött, és úgy adódott, hogy először az összes iskolába járó rokont sorolta fel. Mondtam mindegyiküknél, hogy iskolába megy. Flóra visszakérdezett: "Iluskába?" Azóta többé-kevésbé ragaszkodik hozzá, hogy az nem iskola, hanem "iluska."

Jó ideig úgy jelezte, hogy vegyem fel, hogy beállt elém, kitárta a karját, és közölte, hogy "Nemá!" Most taktikát váltott. Beáll elém, kitárja a karját, és: "Ölébe!" Ha nem érkezik azonnali reakció, akkor ezt kiegészíti: "Anya ölébe!" ill. "Anya ölébe vesz!"

Babázás közben feldolgozza az aznap vele történteket. Ez különösen hisztis nap végén, amikor kb. ébredéstől vacsoráig szakadatlanul tartott a hisztéria (részéről), arra leszünk figyelmesek, hogy neveli a babáját: "Fejezd be, Vali!" Megnyugtató, hogy ezt kedvesen, nyugodtan mondja, igaz, sokszor egymás után :D

Egy telefonbeszélgetésből kihallja, hogy egyik rokonunk, B. szakított a párjával, F-fel, és F. elköltözött. Flóra még nagyon pici volt, amikor összejöttek, csak együtt emlékszik rájuk, ezért nagyon foglalkoztatja ez a dolog. (Bár nyilván nem tudom, mennyit ért belőle.) Altatáskor szokás szerint iszonyú hosszan csicsereg, valamiért ilyenkor a legjobb megbeszélni a dolgokat. Azt mondja:

- F. elment?
- Igen.
- F. elment, B. sír.
- Igen, sír, mert F. megbántotta.
- F. bántotta?
- Megbántotta, csúnyán viselkedett.
- Csúnyán?
- Igen.
- F. bántotta, B. sír.

Még egy vicces ma reggelről. Egész héten szünet van a bölcsiben, így Flóra itthon (és naponta tízszer legalább megkérdezi három-négy csoporttárssal kapcsolatban, hogy mit csinál.) Kozmetikushoz készültem, és K. kérte, vigyem Flórát is, mert már nagyon régen látta. Szokás szerint kapkodás lett a reggelből, mert kicsit később ébredtem, mint akartam, és ilyenkor borul minden. Lóhalálában öltözködtem, öltöztettem a gyereket, közben próbáltam reggelizni és reggeliztetni is, és többször elmondtam, hogy sietni kell, mert elkésünk. Egyszer csak azt kérdezi a gyerek felcsillanó szemmel: "Bölcsibe megyünk?" Nagyon megdöbbent a nemleges választól. Pedig mindig ilyen stílusban készülődünk a bölcsibe, ha én viszem, és akkor is mindig elmondom, hogy sietni kell, mert el fogok (!) késni :D Nagyon nevettem, hogy így ráismert a hétköznap reggeleinkre :D

Egyébként már mindent el tud mondani, amit szeretne, és mivel mindent el szeretne mondani (szerencsére!), ezért egész álló nap mondja, mondja, mondja.