Flóraságok

Most már egy-másfél éve ugyanazzal a hűtőmágnessel (Mucha: Hold) telefonál naponta többször különböző családtagoknak. A mai beszélgetések egy részlete:

- Anna, Anna mit csinálsz? Ja, ja. Máté mit csinál? Fáj lába? Pihen? Én mit csinálok? Mmmmm... Beszélek!

Vásárlós-főzős játék van folyamatban a szobában, miközben én főzök (vagy mosogatok, már nem tudom). Egyszer csak kijön hozzám a gyerek:

- Anya, ma csukva van aaaa... vásároló? [Mármint a bolt :D Mondom, igen, mert ma vasárnap van. Visszarohan a babájához.] Ja, ja, csukva van.

Mostanában nagyon anyás, szinte mindent csak én csinálhatok, az apjától egy pohár vizet nem fogad el. Szombaton a strand előtt vártuk Tomit, mi jóval a megbeszélt időpontnál előbb odaértünk. Először játszottunk a párakapuval, utána az ivókúttal, végül odasétáltunk a strand bejáratához. Flóra nagyon örült, hogy bemegyünk, de mondtam neki, megvárjuk az apját, mert nála van csak pénz. Hamarosan megérkezett Tomi, Flóra gyorsan észre is vette, de a szokásos "szia, apa!" helyett a következő módon üdvözölte mosolyogva: "Megyünk strandra! [Pár másodperc szünet.] Pénz!"

Ezek után este kérdeztem valamivel kapcsolatban, hogy azt Tomi meg tudta-e csinálni Flórával. Erre a válasz: "Á, tőlem már csak pénz kell neki strandra." :D