LizaGazdija

Voltam TRX-en, mert találtam egy olyan helyet, ami egész könnyen és gyorsan megközelíthető tőlünk, ráadásul nem is túl drága, és a 10 alkalmas bérlet jó sokáig érvényes. Mondjuk még nem vettem meg, de tervezem. Jó kemény volt az első alkalom, két-három napig alig bírtam megmozdulni. Kipróbáltam a Stadthallenbad uszodát is, mert kitudtam, hogy ott van 50 méteres medence. Otthon 33 méteresben szoktunk úszni anyuval, ezen kívül még a 25 métereset volt szerencsém egyszer kipróbálni, de az nem tetszett, túl sokszor kellett fordulni, mire összejött az 1 km, sokkam jobban elfáradtam, mint a 33 méteres medencében. Na, ez az itteni sportuszoda nagyon bejött, nagyon logikusan van kialakítva, kényelmes, szuper. Egyedül az fura nekem, hogy a sávok két végén nem lehet bemászni a medencébe, mert van egy jó magas fémlemez, ami végigfut ott. Otthon mindig ott szoktam bemászni a kiválasztott sávba, és itt azért rá kellett készülnöm, hogy teljesen lemenjek a víz alá, és átússzak az elválasztóbigyó ala

Megbeszéltük, hogy mostantól minden héten elmegyünk valahová kettesben, és megkérjük a nagynéniket vagy a nagyszülőket, hogy addig vigyázzanak Flórára. Az első ilyen megmozdulás két hete volt, amikor anyuék jöttek. Szombat délelőtt koriztunk, aztán sétáltunk egy nagyot a Ringen. Nagyon jólesett. Az is, hogy Flóra simán elengedett minket: mosolyogva integetett, és egy jajszava sem volt, amiért otthon maradt. Persze rajtunk kívül a szüleimet ismeri a legjobban, velük találkozik leggyakrabban, bízik bennük, szereti őket. Még aludt is anyunak, amin én teljesen elámultam, mert általában ragaszkodik hozzám ilyenkor, de nagyon örültem, hogy így alakult. A második múlt csütörtökre esett, amikor is ebéd után elhúztunk mozizni. Megnéztük a Rontó Ralph második részét. Németül. Én mindig mindent angolul akarok nézni, Tomi meg németül (vagy magyarul), és mivel most csak a német nyelvű vetítés időpontja volt jó, hamar eldőlt, mi legyen. Csodálatos módon most először nem zavart, hogy németül besz

Flóra minden nap előveszi, és nagyon igyekszik kivenni belőle a formákat, de ez még nem megy. Nem is könnyű, szóval nem csoda. Kiveszem neki mind a hatot, aztán az egyik kezével felvesz egyet, a másikkal még egyet, és ez utóbbit megpróbálja bedobni. Annyit segítek neki, hogy amikor látom, melyiket szeretné, akkor arra az oldalára fordítom a bedobót, amelyiken a megfelelő nyílás van. A kör, a hatszög és az ovális szinte mindig megy már segítség nélkül, de többször sikerült a négyzet is. Az ötszög eddig egyszer, de legtöbbször segíteni kell, és a háromszög még nehéz. Másfél évesen kell elkezdeni mutogatni neki ezt a játékot, és kétévesen két formát kell tudni bedobni. Flóra 13 hónapos, és azért kezdtük el a bedobálást, mert érdekelte. Édesen tudja kérni, hogy segítsek. Nyújtja a formát, és ha elvettem, akkor fogja a kezemet, és a bedobóhoz irányítja, sokszor a megfelelő lyukhoz. "Anya, együtt!" Gondolom, majd ezt fogja mondani ilyenkor, amikor már beszél. Kedves játéka, hogy

Tomi néha azzal szórakoztat, hogy felolvas címeket olyan online sajtótermékekből, amiket soha, semmilyen körülmények között, még véletlenül sem nyitnék meg magamtól. Szerintem élvezi, amikor elborul az arcom, azért csinálja. Valamelyik nap ily módon megtudhattam, hogy Bécsben már annyira rettegnek a nők, hogy inkább kendőt tesznek a fejükre, nehogy bántalmazzák őket a gonosz migráncsok. Ezen felröhögtem. Tomi rögtön meg is kérdezte, nekem milyen fejkendőt veszünk, de hát semmilyet, ugye, sajnos. Én egy bátor amazon vagyok, aztán nem félek kimenni az utcára, ahol egyébként akkora veszélyben vagyok, mint Budapest utcáin. Persze fura alakok itt is vannak. Gyakran megesik, hogy amikor valaki egészen szégyenletes módon viselkedik, és felfigyelek rá, előbb-utóbb magyarul szólal meg, ami csak még szégyenletesebbé teszi a dolgot, de egy percig sem állítom, hogy a ciki emberek itt mind magyarok, mert tökre nem. Legutóbb például akkor döbbentem meg, amikor elsétált mellettem egy pasi, és nagy

  Tomi karácsonyra két jegyet kapott tőlem erre az előadásra, a péntek 4 órásra. Még karácsonykor lefixáltuk, hogy Tomi húga vigyáz majd addig Flórára - direkt úgy választottam ki az időpontot, hogy altatásra tutira hazaérjünk. A műsor hetében, szerdán aztán telefonált Timi, hogy mivel előző hétvégén hazament, és hétfőtől sorban mindenkit kiütött egy jófajta vírus, és szerdára ő is sorra került, nem fog tudni vigyázni Flórára, de még csak vissza sem tud jönni Bécsbe, annyira rosszul van. Ez neki is pech, nekünk is - egy éve nem voltunk kettesben sehol, ez lett volna az első alkalom, szóval kicsit azért elszomorodtunk*. Megkérhettük volna még Tomi másik bécsi húgát, aki szintén otthon volt, és szintén betegen feküdt egész héten. Vagy az anyukáját, hogy jöjjön el hozzánk, de nem mertük, meg ő sem mert volna jönni, mert bár nem volt beteg, de egy rakás beteget ápolt, szóval lehetett sejteni, hogy előbb-utóbb kitör rajta is. Ki is tört, konkrétan csütörtökön. Az én szüleim nem vo

Szerencsére még ritka, és főleg akkor fordul elő, ha Flóra nagyon fáradt. Például múlt péntek óta egyedül felül, erre iszonyú büszke, és úgy néz ki, innentől ülve akarja leélni az egész életét. Stabil, nem kell támaszkodnia, viszont egy-egy hirtelen törzsfordítástól meg attól a kísérlettől, hogy meddig hajolhat hátra úgy, hogy még vissza tudja nyerni az egyensúlyát, néha koppan a feje a padlón. Ha nem fáradt, akkor rám néz, és ha én csak azt mondom, hoppá, ez a buksi beütődött, de azért nincs semmi baj, akkor felül és játszik tovább. De ha fáradt, akkor zokogás, krokodilkönnyek, satöbbi. Ilyenkor felvesszük, jól megnézzük a bevert buksit, kap gyógyító puszit is. Kb. 10 másodperc után mintha elvágták volna a sírást, már kéredzkedik is vissza a földre. "Na, jól van, hagyjál, most már megyek játszani." Ma ebédnél megvolt az első "csak apa" is. Azzal sértettem meg az érzéseit, hogy miközben őt etettem, és épp volt egy falat a szájában, inni merészeltem a poharamból,

Itt nincs konkrétan olyan, hogy bölcsi (legalábbis én eddig úgy tapasztaltam), hanem vannak ovik, ahol van egy csoport 1-3 éves gyerekeknek is. Én január 8-án visszamegyek dolgozni, remélem legalábbis, szóval Flórának addigra már rutinos bölcsisnek kellene lennie. Ezért úgy döntöttünk, októberben elkezdjük a beszoktatást, hogy bőven legyen idő, amikor még itthon vagyok. Vannak állami és magánovik. Az állami Bécsben 64 euró (vagy 65?), a magánovi díja változó, általában 140-150 euró, de ez kijön a családi pótlékból. Mi megnéztük, milyen ovik vannak a környékünkön, lehetőleg öt percnél nem több sétára, hogy ne essen ki nagyon munkába menet. Az államikról semmit sem lehet megtudni a netről, csak el lehet menni megnézni, a magánokról azért van infó a saját honlapon. Két magánt és két államit néztünk ki, ebből egy államit nem értem el telefonon több nap alatt sem, hát, ez van. A másikat jövő pénteken lehet megnézni, egyébként öt perc séta tőlünk. Az egyik magánt múlt csütörtökön néztük

Most már annyira hiányzik, hogy az valami szörnyű. Pár hete tornázom itthon, de az nem elég, úgy néz ki, tényleg kénytelen leszek eljárni valahová. Attól még az itthonit is csinálom, mert imádom, ahogy reagál Flóra a baba-mama tornára, és azt is, ahogy érdeklődve figyel, amikor egyedül csinálok valamit. Plusz ettől a héttől kezdve szeretnék már úszni is, és teremben futni (2014-ben, a félmaratonra készülve futottam én januári mínusz sokban is a Margitszigeten, de csak úgy, passzióból ez nem opció), de ez még mindig nem elég, még kellene legalább egy csoportos óra, valami jó ütős. Neki is álltam feltúrni a netet, és találtam két szimpatikus helyet: az egyik barrét és gépes pilatest (is) kínál, a másik többek közt TRX-et. És mindkettő jó áron van. A gépes pilatest már ki is próbáltam, nagyon tetszett, brutális izomláz lett tőle a hasamban, ami nagy szó, mert ott szinte soha nincs. A Facebook persze gonosz, és a keresési előzményeimet nézegeti, majd ezek alapján reklámoz. Vagy egy het