Mozgás

Most már annyira hiányzik, hogy az valami szörnyű. Pár hete tornázom itthon, de az nem elég, úgy néz ki, tényleg kénytelen leszek eljárni valahová. Attól még az itthonit is csinálom, mert imádom, ahogy reagál Flóra a baba-mama tornára, és azt is, ahogy érdeklődve figyel, amikor egyedül csinálok valamit. Plusz ettől a héttől kezdve szeretnék már úszni is, és teremben futni (2014-ben, a félmaratonra készülve futottam én januári mínusz sokban is a Margitszigeten, de csak úgy, passzióból ez nem opció), de ez még mindig nem elég, még kellene legalább egy csoportos óra, valami jó ütős.

Neki is álltam feltúrni a netet, és találtam két szimpatikus helyet: az egyik barrét és gépes pilatest (is) kínál, a másik többek közt TRX-et. És mindkettő jó áron van. A gépes pilatest már ki is próbáltam, nagyon tetszett, brutális izomláz lett tőle a hasamban, ami nagy szó, mert ott szinte soha nincs.

A Facebook persze gonosz, és a keresési előzményeimet nézegeti, majd ezek alapján reklámoz. Vagy egy hete kizárólag sportot. Így aztán sikerült találni egy harmadik helyet, ahol barre és TRX is van, meg egy negyediket, amit a kiköltözéskor már nézegettem, de akkor még csak gépeik voltak, most meg már csoportos óráik is akadnak. Ez utóbbi terembe ráadásul hívott az egyik kedvenc kolléganőm is, aki tegnap meglátogatott minket, és pont stepre menjünk együtt szerinte, amit imádok, és a videó alapján, amit láttam róla, nem olyan gagyi, mint Krisz óráin kívül minden más, hanem egész élvezhetőnek tűnik.

Oh, boy. Ilyen az, amikor beüt a bőség zavara.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai