Sport

Voltam TRX-en, mert találtam egy olyan helyet, ami egész könnyen és gyorsan megközelíthető tőlünk, ráadásul nem is túl drága, és a 10 alkalmas bérlet jó sokáig érvényes. Mondjuk még nem vettem meg, de tervezem. Jó kemény volt az első alkalom, két-három napig alig bírtam megmozdulni.

Kipróbáltam a Stadthallenbad uszodát is, mert kitudtam, hogy ott van 50 méteres medence. Otthon 33 méteresben szoktunk úszni anyuval, ezen kívül még a 25 métereset volt szerencsém egyszer kipróbálni, de az nem tetszett, túl sokszor kellett fordulni, mire összejött az 1 km, sokkam jobban elfáradtam, mint a 33 méteres medencében. Na, ez az itteni sportuszoda nagyon bejött, nagyon logikusan van kialakítva, kényelmes, szuper. Egyedül az fura nekem, hogy a sávok két végén nem lehet bemászni a medencébe, mert van egy jó magas fémlemez, ami végigfut ott. Otthon mindig ott szoktam bemászni a kiválasztott sávba, és itt azért rá kellett készülnöm, hogy teljesen lemenjek a víz alá, és átússzak az elválasztóbigyó alatt. Érdekes, régen nem féltem víz alatt úszni, sokszor csináltam, hát, most már nem a kedvencem. Még úszás előtt vettem egy úszósapkát is, mert valamiért nem találtam meg az enyémet, csak fürdőruhám volt a helyén. Elég jó sapi, hosszú hajra való, külön van hely benne a konty számára. Jó hülyén néz ki, de ugye ez nem szépségverseny, és az a lényeg, hogy praktikus legyen.

Azon gondolkodtam, kell nekem egy olyan fürdőruha is, ami rövidnadrágban végződik, mert csak, tökre tetszik. Fel is próbáltam egyet otthon a Decathlonban, hogy majd megrendelem itt a neten (ott nem volt idő sorbanállással tökörészni). 10 euró, teljesen megéri, csak nem túl szép, meg hát fekete. Aztán itt bementem a Sports Directbe, és találtam ugyanilyen fazont, csak színesben, 16 euróért. Felpróbáltam, nagyon szuper, vittem is fizetni. És 10 eurót kértek el érte - mint kiderült, volt rajta egy akciós árat jelző cédula, csak nem vettem észre. Na, hát nagyon tudok örülni az ilyen kis mázliknak.

Amúgy Flóra, aki most már simán felül magától, kapott egy gyerekhordozó hátizsákot, mert elöl már nehéz cipelnem. Még fura, hogy nem látom őt, de azért tudok beszélni hozzá, és reagál is, meg sokszor megsimogatom a lábát, hátranyúlva a kezét és az arcát is elérem, szóval azért van kommunikáció. És tök jó, hogy így tudok ruhát próbálni akkor is, amikor ketten barangolunk: leteszem a táskát, ami stabilan megáll, leteszem a próbafülke egyik sarkába, és ennyi. Flóra is élvezi, szerintem viccesnek találja ezt a hátizsákos megoldást. De jókat fogunk kirándulni most, hogy jön a tavasz, húúú!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai