A formabedobó, amit ne
Flóra minden nap előveszi, és nagyon igyekszik kivenni belőle a formákat, de ez még nem megy. Nem is könnyű, szóval nem csoda. Kiveszem neki mind a hatot, aztán az egyik kezével felvesz egyet, a másikkal még egyet, és ez utóbbit megpróbálja bedobni. Annyit segítek neki, hogy amikor látom, melyiket szeretné, akkor arra az oldalára fordítom a bedobót, amelyiken a megfelelő nyílás van. A kör, a hatszög és az ovális szinte mindig megy már segítség nélkül, de többször sikerült a négyzet is. Az ötszög eddig egyszer, de legtöbbször segíteni kell, és a háromszög még nehéz. Másfél évesen kell elkezdeni mutogatni neki ezt a játékot, és kétévesen két formát kell tudni bedobni. Flóra 13 hónapos, és azért kezdtük el a bedobálást, mert érdekelte.
Édesen tudja kérni, hogy segítsek. Nyújtja a formát, és ha elvettem, akkor fogja a kezemet, és a bedobóhoz irányítja, sokszor a megfelelő lyukhoz. "Anya, együtt!" Gondolom, majd ezt fogja mondani ilyenkor, amikor már beszél. Kedves játéka, hogy reggel kiborítja az építőkockás dobozt, és egész nap elvan a 100 kockával. Mindenféle színűek meg formájúak az elemek, szóval bőven van mit nézegetni rajtuk. Amikor a bedobóban már benne van a hat forma, akkor szoktak következni az építőkocka elemei: addig dobálja őket befelé, amíg teljesen meg nem telik a bedobó. Ha több kocka már nem fér bele, akkor hozza a zenélő krétadobozból a krétákat, és azokat is iktatja. Aztán megpróbálja az állatos puzzle állatait is beszuszakolni, de ez nem szokott sikerülni, meg nem is fog, mert nem férnek be. Este, a meseolvasás előtt mindig rendet rakok, ami úgy néz ki, hogy mondom Flórának, gyere, pakoljunk el, odaültetem magam mellé, és akkor mindent visszateszek a helyére. Ő meg segít. Van, hogy adogatja az építőkockákat, de olyan is előfordul, hogy ő is bedob néhányat a vödörbe. (Aztán megpróbál kipakolni néhány másikat, de ezt ilyenkor már nem szoktam hagyni.)
Meg az egyéb. Most, hogy már magától felül, végre nem kell őt egyedül hagyni a szobában, amikor másik helyiségben van dolgom, hogy ott elkeseredetten ordítson utánam. Azt szoktam csinálni, hogy felveszem, átviszem oda, ahol épp tennivalóm akad (szóval a konyhába vagy az előszobába), ott leültetem, aztán teszek-veszek, közben beszélek hozzá, vagy énekelek neki. Ő meg már más helyiségekben is használja az új skillt, miszerint ülésből lehasal, elkúszik valahová, és ott újra felül. Ma kipakolta a zöldség- és gyümölcstartót, amíg én vacsorát készítettem. Szépen megnézegette az összes zöldséget és gyümölcsöt, persze megbeszéltük, mi micsoda. Azt is megtudtam, hogy egy ilyen rafkós kislány simán átjut a banán héján, és tokától bokáig összekeni magát banánnal kb. öt másodperc alatt. (Harminc centire álltam tőle, fél szemem rajta tartottam végig.) Ez hasznos infó, megjegyeztem. És már úgy vártam, hogy eljöjjön ez, amikor velem van mindenhol, és amíg én teszem a dolgomat, ő leköti magát a lakás különböző zugainak felderítésével. Juhú!
Imádom ezt a csajt. Felteszem, ez senkit sem lep meg, csak gondoltam, mondom.
Édesen tudja kérni, hogy segítsek. Nyújtja a formát, és ha elvettem, akkor fogja a kezemet, és a bedobóhoz irányítja, sokszor a megfelelő lyukhoz. "Anya, együtt!" Gondolom, majd ezt fogja mondani ilyenkor, amikor már beszél. Kedves játéka, hogy reggel kiborítja az építőkockás dobozt, és egész nap elvan a 100 kockával. Mindenféle színűek meg formájúak az elemek, szóval bőven van mit nézegetni rajtuk. Amikor a bedobóban már benne van a hat forma, akkor szoktak következni az építőkocka elemei: addig dobálja őket befelé, amíg teljesen meg nem telik a bedobó. Ha több kocka már nem fér bele, akkor hozza a zenélő krétadobozból a krétákat, és azokat is iktatja. Aztán megpróbálja az állatos puzzle állatait is beszuszakolni, de ez nem szokott sikerülni, meg nem is fog, mert nem férnek be. Este, a meseolvasás előtt mindig rendet rakok, ami úgy néz ki, hogy mondom Flórának, gyere, pakoljunk el, odaültetem magam mellé, és akkor mindent visszateszek a helyére. Ő meg segít. Van, hogy adogatja az építőkockákat, de olyan is előfordul, hogy ő is bedob néhányat a vödörbe. (Aztán megpróbál kipakolni néhány másikat, de ezt ilyenkor már nem szoktam hagyni.)
Meg az egyéb. Most, hogy már magától felül, végre nem kell őt egyedül hagyni a szobában, amikor másik helyiségben van dolgom, hogy ott elkeseredetten ordítson utánam. Azt szoktam csinálni, hogy felveszem, átviszem oda, ahol épp tennivalóm akad (szóval a konyhába vagy az előszobába), ott leültetem, aztán teszek-veszek, közben beszélek hozzá, vagy énekelek neki. Ő meg már más helyiségekben is használja az új skillt, miszerint ülésből lehasal, elkúszik valahová, és ott újra felül. Ma kipakolta a zöldség- és gyümölcstartót, amíg én vacsorát készítettem. Szépen megnézegette az összes zöldséget és gyümölcsöt, persze megbeszéltük, mi micsoda. Azt is megtudtam, hogy egy ilyen rafkós kislány simán átjut a banán héján, és tokától bokáig összekeni magát banánnal kb. öt másodperc alatt. (Harminc centire álltam tőle, fél szemem rajta tartottam végig.) Ez hasznos infó, megjegyeztem. És már úgy vártam, hogy eljöjjön ez, amikor velem van mindenhol, és amíg én teszem a dolgomat, ő leköti magát a lakás különböző zugainak felderítésével. Juhú!
Imádom ezt a csajt. Felteszem, ez senkit sem lep meg, csak gondoltam, mondom.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése