Szürreális belegondolni. Én itthon vagyok, puzzle-t rakok a gyerekeimmel, meditálunk, alszunk egyet ebéd után, játszótérre megyünk, bosszankodunk, hogy sehol sem kapni normális benti cipőt oviba/suliba, aztán olvassuk a Harry Potter első részét, amit mindkét gyerek nagyon élvez, és örülünk, mert meghozta a futár a Barbara Kadabarát, amit annyira megszerettünk, hogy két hónapig volt nálunk a könyvtári példány, és most, hogy vissza kellett adni, vettünk sajátot, aztán meg este jó zenére fordítok. Közben Nepálban ezrek haltak meg egy felfoghatatlanul szörnyű természeti katasztrófában, amiről most már nagyon sok videót láttam, de nem képes teljesen befogadni az agyam, hogy ez tényleg megtörtént, és azokban az épületekben, amiket egy pillanat roppant össze a sziklákat, egyéb törmeléket görgető sáros víz, emberek voltak, akiknek valószínűleg megijedni sem volt idejük, annyira gyorsan véget ért az életük. Meg ott vannak a videók a határról, ahol megijedni bőven volt idő, és akkor arra gondolo...
nálunk fél éve az a szám megy edzésen és a rádióban :). a fél nyár arról szólt, hogy az emberek ezt a számot ócsárolták, h milyen idegesítő.. szerintem tipikus latin szám, pont olyan, mint a többi, de én szeretem ezeket, így a Despacito-nak is örülök, ha megszólal :)
VálaszTörlésHa otthon lennék, és járnék aerobicra, boztos én is előbb hallottam volna. Az volt fura, hogy már nyár elejn hányan kiírták, hogy unják, én meg arra gondoltam azóta sokszor, hogy másnak már a fülén jön ki, amikor én még azt sem tudom, mi az :D
Törlés