LizaGazdija

Vettem egy kupont, amivel ki lehet próbálni a "fitnesz balett" elnevezésű mozgásformát, és ma ki is próbáltam. Azt nem biztos, hogy értem, mi benne a fitnesz, de a balett mindenképp balett volt. Nagyon tetszett, tök jó volt kicsit kecsesnek érezni magamat. Szépen, érthetően mondta el a nő, mikor mit kell csinálni, és mindent meg is mutatott. Nem is éreztem magam bénának. Még szerdán megyek hozzá órára, aztán sajnos két hét szabadságra megy, én meg ezt már csak a kupon kifizetése után vettem észre, és hát két hét múlva már nem leszek itthon. Ráadásul szerintem nem is tudom átadni másnak a kupont. De mindegy, így is tök jól járok, és tapasztalok valami újat. Az óra után rájöttem, hogy kis híján lemaradtam a nyárzáró/őszköszöntő tradíciómról, amelynek keretében augusztus 31-én meg szoktam enni egy Calippót, szeptember 1-jén meg egy Magnumot. Gyorsan teljesítettem a mait, holnap meg majd jár nekem egy Magnum, juhú! (Már 500 forint, ezen ma megdöbbentem. Még arra emlékszem, ami

Megnéztem az első évad utolsó részét. Nagyon kíváncsi voltam, mi lesz ennek a beteg ügynek a vége, kit csuknak le, ha egyáltalán. A történet tetőpontján többször meg kellett állítanom a filmet, és konkrétan visítottam (nem túl hangosan, nehogy furán nézzen a szomszéd). Én nem szoktam filmeken visítani, de ez annyira iszonyú volt, hogy nem tudtam csendben végignézni. Pedig muszáj volt, mert nagyon akartam tudni, mi lesz a vége. Bár alapvetően tetszett a befejezés (valamilyen formában megkapja a büntetését a tettes, és a főszereplők számára is jól végződik a történet), nem tudom, akarom-e a második évadot. Azért ez az első eléggé megterhelő volt nekem. Addig is, amíg gondolkodom, jókat vigyorgok az első évados mémeken. Két nagyon jót is találtam:

- Egy kicsit dolgoztam (lefordítottam egy fülszöveget, átnéztem egy könyvem szerkesztett változatát, tartottam két angolórát). - Megnéztem a Piacok Napját. Érdekes volt, egy csomó szép dolgot láttam, és még mindig vonzódom a régi dolgokhoz, szóval megtapogattam néhány 100 éves vagy annál is idősebb könyvet, és kicsit lehidaltam, amikor egy gyönyörű ékszereket gyártó lány elmesélte turistáknak, hogy abban a szép medálban pl. egy szétvagdosott, 1877-es újság egy darabja látható.   Egy ilyen póló vagy vászontáska kellett volna, de valami 4000 Ft volt darabja, és annyit nem akartam rászánni. Helyette lett piros vászonfülbevalóm sokkal olcsóbban, az is szép.   - Megkóstoltam a Levendula Fagyizó levendulás csokifagyiját. Finom volt. - Megnéztem a Kacsafutamot. Eredetileg azt terveztem, kacsát is nevezek rá, de azt az indítás előtt negyed órával már nem lehetett. A rajthoz készülést látva nem is csodálkoztam ezen. Így csak végignéztem a versenyt a rakpartról. Jó gyors

Most már vagy háromszor-négyszer jártam a Keletinél, mióta itthon vagyok, pedig egyébként akár évek is el tudnak úgy telni, hogy a környéken sincs dolgom. Döbbenetes az az embertömeg. Bennem nem félelmet, hanem végtelen szomorúságot kelt a látvány,  mert az jut eszembe, hogy ha itt kezdenének lőni, engem sem érdekelne, mennyire kellek máshol, igyekeznék minél gyorsabban minél messzebbre kerülni itthonról, pláne, ha lenne gyerekem, és nagyon izgulnék, vissza ne küldjenek. Nagyon ijesztő, hogy ennyi rengetegen jönnek, mert tényleg nincs hova tenni őket, ennyi embert szerintem egyik ország sem képes befogadni. Nekik viszont valamit csinálni kell, mert nem szeretnének meghalni, és ha már elindultak, akkor valószínűleg nem valami lepukkantabb országban akarnak letelepedni, hanem olyan helyen, amiről azt hallották, hogy ott jó. Persze, vannak, akik csak az első országig mennek, valamelyik szomszédig, de az emberek különbözőek - van, aki csak a közvetlen veszély elől menekül, és onnantól már

Ma lett 6 éves a kisebbik unokaöcsém, Matyi, úgyhogy meg is volt a születésnapi ebédje és ünneplése anyuéknál. Cukin izgult, mit fog kapni, és szépen játszott együtt Katával meg a bátyjával, Bencével. Még nem megy iskolába, de már tud olvasni, mégpedig jól. Tisztára mintha magamat látnám: a család nagy része a nappaliban beszélget, ő meg elvonul egy másik szobába, és hangosan olvassa az ajándékba kapott könyvet, és látszik a kis arcán, mennyire boldog és büszke. Hát, mi is boldogok és büszkék vagyunk :) Remélem, akkor is szeret majd olvasni, amikor már nem lesz újdonság neki ez a készség. Hú, ha majd megismeri például az indiános könyveket, Lázár Ervint meg a Harry Pottert... Büszke nagyfiú :) Izgul Családilag szerelték össze a Legót (főleg Kata, a többiek kicsit elkalandoztak időnként) Délután apu hazavitte Katáékat, csak előtte még elmentek vásárolni az Auchanba, és akkor engem is elvittek a Decathlonhoz. Van nekem egy Newfeel cipőm, 2012-ben vettem náluk, és azóta

No, hát csak jött még egy válasz egy lakáshirdetéssel kapcsolatban Bécsből. A hirdetésben egy 5. kerületi, 84 nm-es lakásban található, teljesen bútorozott szoba szerepel 350-ért (mindennel együtt), ráadásul a lakás közelében megtalálható az 1-es metró meg három villamos is. (Kép nem volt, lakótársakról infó semmi.) Majd pont kihagytam volna. Elküldtem a kis levelemet, amiben bemutatkoztam, mondtam, hogy szeretném megnézni a szobát, és érdeklődtem, kik a lakótársak, és vannak-e időnként közös programok. (Mivel sokan írták a hirdetéseikben, hogy nem kérnek olyat, aki csak aludni jár haza, legyél szociális, gondoltam, jó pont, ha beleírom, hogy nekem lenne igényem bandázásra - főleg, hogy egyébként tényleg, bár tény, hogy nem folyamatosan.) Az első válasz így nézett ki, csak németül: SZIA! Én PETER VAGYOK, 42 ÉVES, ANGOLTANÁR. A MÁSIK LÁNY 20 KÖRÜLI. Közös programok: persze, miért ne? NÉZZ MEG MINDENT! ÜDV: PETER A rossz előérzet a Caps Lockkal együtt kapcsolódott be, az csak támo

Van egy ismerősöm a Facebookon, aki rendszeresen posztol olyan szövegeket, amelyekben lekicsinylően ír a kikent-kifent, esetleg plasztikázott nőkről, különösen a celebek többségéről, azt hirdetve, hogy a természetes nőnél nincs szebb és jobb. Egy csomó lájkot meg hozzászólást szokott kapni, tök népszerű. Aztán amikor nem ír, lájkol. Szinte csak kikent-kifent, esetleg plasztikázott nők, gyakran celebek képeit lájkolja. Érdekes.

Olyan hosszú, eseménydús és izgalmas napom volt, de olyan... És úgy fáj a lábam, alig bírok ráállni :D Érthető, körülbelül nyolc órát gyalogoltam vele, kb. kettőt meg álltam. Reggel szerencsésen elértem a vonatomat, és 10 perc késéssel meg is érkeztünk a főpályaudvarra. Ez 10-kor volt. Először is vettem egy osztrák SIM-kártyát (micro SIM-et) a pályaudvari postán, majd elindultam a Raiffeisen Bankba számlát nyitni. Gondoltam, egy metrómegálló, akár le is sétálhatom, annyival is többet látok a város kevésbé turistás részeiből, amilyenben feltehetőleg lakni is fogok. Kiderült, hogy az az utca, amin oda lehet jutni a bankhoz, több metrómegállón keresztül sétálóutca. Van ott C&A, New Yorker, Billa, Bipa, Aldi, talán még Lidl is, egy csomó pékség, bank, könyvesbolt, amit csak akarhatok, és középen meg egy tök hosszú bazár. Vagy hát nem bazár, de piac, ahol a ruhától az ékszeren át a kínai vackokig mindent kapni. A Raiffeisenben nem nyitottak nekem számlát, mert ahhoz kell bejelentett

Fordítottam húsz oldalt, aztán nekivágtam a városnak. Először csak a Corvin-negyedig mentem, hogy kiüttessem a telefonomat. Merthogy kelleni fog osztrák SIM, de az én mobilom telenoros, viszont a hűség már lejárt. A Telenornál mondták tegnap, hogy valami kis GMS-be menjek, mert ott lényegesen olcsóbb lesz, mint náluk. Mentem is. Odaadtam a telefont, kaptam róla papírt, mondták, hogy kb. egy óra alatt megvan a kikódolás. Kérdeztem, megmutassam-e a képernyőzár-kioldó mintát, mondták, nem kell, mert nem kell bemenni a telefonba a kioldáshoz. Ez fura volt, de hát ők a szakemberek, ugyebár. Beszaladtam a plázába, mert akartam venni bécsi térképet, de csak olyan van, amin a belváros látható, én meg nem csak belvárosi lakásokat fogok nézni, szóval végül maradt az, hogy beütögettem egyesével a bécsi útvonaltervezőbe, honnan hová megyek majd, és most este kinyomtattam a részletes térképeket*. Ezek után találkoztam az unokaöcsémmel, Danival, beültünk a Cserpesbe, beszélgettünk egy jót, ő ivott

Ja, nem. Összesen mintegy hatféle árnyalatot számoltam össze magamon. Csak a lábamon háromfélét. Nagyon viccesen nézek ki, élőben és fényképen is. Az egyik kedvenc idei képem a nyár vége felé készült, és fürdőruhában vagyok látható rajta. Amúgy nem szeretem az ilyen képeimet, mert a hasammal tökre nem vagyok elégedett (tavaly már az voltam, aztán nem tudom, mi lett), de hogy egy egész nap tengerpartozás után a fejem meg a karom fekete legyen, a hasam meg hófehér*, az elég vidám. *Mármint magamhoz képest. Sosem volt hófehér a bőröm. Egyszer azon mulattunk egy horvátországi nyaralás után, hogy a nővérem karjának külső oldala egy hét folyamatos napozás után még mindig két árnyalattal fehérebb, mint az én karom belső oldala. Hehe.

Van három időpontom csütörtökre. Egy abba a szépséges, nagyon jó helyen lévő lakásba, egy egy magyarul tanuló szerb lány mellé a 10. kerületbe, egy harmadik meg egy német, két osztrák fiú és egy amerikai lány mellé. Ez eddig még oké, eddig semmi para. Csak megkérdeztem a szépséges lakásnál, mennyi a kaució, és mennyi pénzzel kell előrukkolni, ha esetleg ki szeretném venni a lakást, amire az volt a válasz, hogy a kaució háromhavi lakbérnek felel meg, és csütörtökön még semmit sem kell adni, mert csak pénteken fogja eldönteni a lány, kit szeretne lakótársnak, és rengeteg a jelentkező. Paráim: 1. Rengeteg a jelentkező. 2. Ha pénteken dönt, és mondjuk szombaton kérné a pénzt, akkor én megszívtam, mert már nem leszek ott. Nem fogok tudni kétnaponta Bécsbe ruccanni, ahhoz kicsit drága a vonatjegy. 3. Nem lesz olyan könnyű menet ez a Bécsben szobát találás. Persze próbálom azzal nyugtatni magam, hogy már miért ne sikerülne, és ha mégsem sikerül, hát legfeljebb megpróbálok egy hónapot l

Másfél éve költözött ki Münchenbe (még nem egészen, de már majdnem), és most úgy volt itthon, hogy pont én is, és pont össze tudtunk hozni egy találkát ma délelőttre. 9 után valamivel találkoztunk (először késtem öt percet, aztán kiderült, hogy nem ismerem eléggé a Nyugatit, szóval csupa kaland volt minden), és majdnem 1-ig csak beszélgettünk. Először a Deák téri Cserpesben, amivel megvolt az első cserpesezésem és habos kakaóm, amióta hazajöttem, később a Duna-parton, egy padon ülve, na meg ide-oda utazás és séta közben. Eleinte azt hittem, a kiköltözése óta nem találkoztunk, de aztán rájöttem, hogy az nem lehet, mert hát emlékszem egy cserpesezésre, sőt a kaparós térképet is a költözés után kaptam már tőle, úgy emlékszem, valamint ugyanezen alkalommal egy sapkát is vettünk (mármint vett), és még mondta is, hogy Münchenben van egy csomó, csak egyet sem hozott haza. Szóval ez télen volt, gondolom, karácsony környékén. Jó eséllyel aznap, amikor cirkuszban voltunk az unokaöcsémmel, mert m

Mivel most már biztos, hogy nagyban nőnek az esélyeim az álláskereséskor, ha van bejelentett lakcímem Bécsben, úgy döntöttem, mégsem az interjú előtti napon megyek ki először, hanem már most csütörtökön. Neki is álltam lakáshirdetésekre írogatni tegnap este. Ezt úgy csináltam, hogy elővettem a willhaben.at-ot, a bazar.at-ot meg a Facebookon a lakáskeresős csoportot, kiválogattam azokat a szobákat, amik tetszettek. Fő szempont volt, hogy legyen benne ágy, második szempont, hogy legyen íróasztal székkel, következő szempont, hogy legyen rajta ablak, és utolsó szempont így első nekifutásra, hogy hol van - igaz, Bécs legszélén lévő, erdőre néző szobára nem jelentkeztem, annyira azért nem mindegy, hol fogok lakni. Írtam vagy tizenöt-húsz szobára, szépen fel is jegyeztem mindegyiknek a linkjét és az ember nevét, hogy ha valaki válaszol, vissza tudjam keresni a hirdetést. Annyira jófejek ezek az emberek ott Bécsben, hogy vagy nyolc-tíz helyről vissza is írtak mára, olyanok is, akiknek már

Van egy spanyol pasi, Ruben, akit tavaly ismertem meg Máltán egy Couchsurfing-összejövetel alkalmával. Egy darabig tartottuk a kapcsolatot, voltunk egy-két festán más lányokkal, plusz egyszer strandoltunk is. Nem jött be, mert a 40 évéhez képest hihetetlenül gyerekes, valamint azzal végképp teljesen elásott minden reményt, amikor a strandolás alkalmával nekiállt izmozni, konkrétan fekvőtámaszokat nyomott, meg lezavart egy kisebb edzést. Van néhány dolog, amitől viszketek, ez például pont ilyen. Még a nyár folyamán megharagudott, amikor többedszer kértem, hogy ne bökdössön és ne csikizzen, és ha lehet, úgy általában ne nyúljon hozzám, mert idegesít, és mert nem szeretem, ha férfiak csak úgy fogdosnak. (Higgyétek el, falra mászásig idegesítő szokás, főleg akkor, ha ötpercenként előfordul, még akkor is, ha minden nővel csinálja - ezt láttam a szememmel, onnan tudom.) Így ért véget a kapcsolattartás/barátkozás, vagy minek is nevezzem. Ruben szeptemberben haza is ment, aztán januárban vis

Tegnap esküvőn voltam Tatán. Nagyon szép volt az egész, de hát persze legszebb a menyasszony volt. Valami gyönyörű ruhát talált magának. Volt vőfély, voltak játékok, volt tánc, meg persze volt iszonyú mennyiségű kaja, süti és torta. Plusz szállás az esküvő helyszínétől három perc sétára. Nagyon jó volt, de úgy éjfél környékén kezdtek kevésbé szép gondolataim támadni. Ezeket úgy lehetne összefoglalni, micsoda csúnya ráfaragás, hogy ha 2007-ben hagynak szakítani, nem győzködnek három hónapig, és/vagy én nem hagyom magam meggyőzni arról, hogy jó lesz újrakezdeni azt, ami egyszer már nem működött, akkor nem húzódott volna még a történet öt évig, és akkor mostanra már lehetne férjem meg gyerekem. Ehelyett a majdnem 26 éves koromban történt végleges szakítás után 28 évesen ott tartok, hogy furábbnál furább kapcsolatszerűségekbe bonyolódom, és egyelőre kilátás sincs rá, hogy majd lesz egyszer igazán jó is. Na, látjátok, ezért nem kell nagy hibákat elkövetni, mert akkor nem lesz min rágódni ak

Voltam a Cirkuszban Andi barátnőimmel. Mostanában az a szokás alakult ki, hogy az unokaöcsémmel megyek az előadásra, de ezt a műsort már láttuk együtt, amikor még új volt, úgyhogy nem volt lelkiismeret-furdalásom, amiért most nem vele mentem. (Azért írta, hogy majd menjünk, ha lesz új :) ) Jó volt együtt lenni, beszélgetni, sétálni a Városligetben, és nagyon jó volt az előadás is. Mivel egyszer már végigfotóztam, most főleg kattintgatás nélkül élveztem a műsort, de azért lett pár képem. Etióp kaucsuklány Német család cuki fókákkal (az egyetlen állatos szám) Amerikai akrobaták Kínai akrobaták Orosz akrobaták