Livi

Másfél éve költözött ki Münchenbe (még nem egészen, de már majdnem), és most úgy volt itthon, hogy pont én is, és pont össze tudtunk hozni egy találkát ma délelőttre. 9 után valamivel találkoztunk (először késtem öt percet, aztán kiderült, hogy nem ismerem eléggé a Nyugatit, szóval csupa kaland volt minden), és majdnem 1-ig csak beszélgettünk. Először a Deák téri Cserpesben, amivel megvolt az első cserpesezésem és habos kakaóm, amióta hazajöttem, később a Duna-parton, egy padon ülve, na meg ide-oda utazás és séta közben. Eleinte azt hittem, a kiköltözése óta nem találkoztunk, de aztán rájöttem, hogy az nem lehet, mert hát emlékszem egy cserpesezésre, sőt a kaparós térképet is a költözés után kaptam már tőle, úgy emlékszem, valamint ugyanezen alkalommal egy sapkát is vettünk (mármint vett), és még mondta is, hogy Münchenben van egy csomó, csak egyet sem hozott haza. Szóval ez télen volt, gondolom, karácsony környékén. Jó eséllyel aznap, amikor cirkuszban voltunk az unokaöcsémmel, mert mintha a Városligetben lett volna a találkozási pont, na de nem is ez a lényeg.

Annyira jó volt újra látni, és órákon át csak beszélgetni. Meg is beszéltük, hogy most, hogy nem Máltán fogok élni, kicsit gyakrabban találkozunk. Én például nemsokára megyek hozzájuk látogatóba és Oktoberfestet nézni, ő meg kicsit később jön majd hozzám látogatóba és bécsi karácsonyi vásárt nézni. Jó lesz. És az is jó, hogy barátságok akkor is meg tudnak maradni, ha lusta levélírók között alakultak ki még valamikor 9-10 éve, és csak havi rendszerességgel van kapcsolattartás. Pont úgy beszélgettünk, mint amikor hetente többször találkoztunk az egyetemen.

Úgyhogy most örülök.