Nyárzárás

Vettem egy kupont, amivel ki lehet próbálni a "fitnesz balett" elnevezésű mozgásformát, és ma ki is próbáltam. Azt nem biztos, hogy értem, mi benne a fitnesz, de a balett mindenképp balett volt. Nagyon tetszett, tök jó volt kicsit kecsesnek érezni magamat. Szépen, érthetően mondta el a nő, mikor mit kell csinálni, és mindent meg is mutatott. Nem is éreztem magam bénának. Még szerdán megyek hozzá órára, aztán sajnos két hét szabadságra megy, én meg ezt már csak a kupon kifizetése után vettem észre, és hát két hét múlva már nem leszek itthon. Ráadásul szerintem nem is tudom átadni másnak a kupont. De mindegy, így is tök jól járok, és tapasztalok valami újat.

Az óra után rájöttem, hogy kis híján lemaradtam a nyárzáró/őszköszöntő tradíciómról, amelynek keretében augusztus 31-én meg szoktam enni egy Calippót, szeptember 1-jén meg egy Magnumot. Gyorsan teljesítettem a mait, holnap meg majd jár nekem egy Magnum, juhú! (Már 500 forint, ezen ma megdöbbentem. Még arra emlékszem, amikor 250-ért tűnt baromi drágának. Persze, ha azt vesszük, hogy Máltán minimum 2,5 euró, akkor itthon olcsó.)

Egy óra szünetem volt, aztán mentem pilatesre a régi oktatómhoz, akihez vagy két évig jártam. Tök jólesett, mennyire örült nekem, még puszit is kaptam. Ott volt egy lány, aki már akkor is járt, amikor én, és vele is örültünk egymásnak. Enikő az óra után betett a pilateses Facebook-csoportba, hogy tudjam, mi újság, és mondta, jöjjek, ha itthon leszek valamikor karácsony környékén például. Az óra tök jó volt, jólesett megint pilatesezni. A hasizom tök nehéznek tűnt, ez meglepett. Voltak új dolgok is, pl. úgy kellett palánkot tartani, hogy a lábunk egy pici gumilabdán volt. Amíg alkartámaszban csináltuk ezt, nem volt gond, de amikor nyújtott kézzel kellett, akkor sajnos leszaladt a lábam a labdáról. Enikő mondta, tuti, hogy ez jobb, mint a SUP jóga, mert itt legalább vizes nem leszek. Meg is jelent lelki szemeim előtt az ultimate hardcore SUP jógás póz: plankelj a vízre tett deszkán úgy, hogy a lábad egy kicsi gumilabdán támaszkodik. Az már valami lenne! Gondolkodom, megírjam-e az ötletet Rositának, a SUP-os lánynak :D

Amúgy olyan rémálmom volt éjszaka, hogy még. Jól beszippantott, nem is ébredtem fel arra, hogy hívnak a mobilomon, ami a fejem mellett volt. Azt álmodtam, hogy meghalt a volt énektanárom, aki az egyik volt osztálytársam anyukája, és 53 éves. Nem emlékszem, mi történt vele, csak arra, hogy zokogtam, amikor hallottam a hírt, és az is kiakasztott az esetben, hogy az anyukája most tavasszal halt meg, és milyen ez már a családjának, hogy ilyen rövid időn belül ketten is elmennek, és különben is, ő mennyire fiatal volt még. Mindenképp meg akartam írni a fiának, a volt osztálytársamnak, hogy nagyon sajnálom, de végül inkább elmentem hozzájuk, mert azt úgy illik (öööö....), és egy romhalmaz volt a ház, mint amit elöntött a víz. A továbbiakra nem emlékszem, csak erre, hogy nagyon sírtam. Amikor felébredtem, nagyon megkönnyebbültem, hogy csak álom volt. Azért csekkoltam a FB-adatlapot, és szerencsére tényleg él a tanárnő.