Egyenletes barnára sültem a nyáron

Ja, nem.

Összesen mintegy hatféle árnyalatot számoltam össze magamon. Csak a lábamon háromfélét. Nagyon viccesen nézek ki, élőben és fényképen is. Az egyik kedvenc idei képem a nyár vége felé készült, és fürdőruhában vagyok látható rajta. Amúgy nem szeretem az ilyen képeimet, mert a hasammal tökre nem vagyok elégedett (tavaly már az voltam, aztán nem tudom, mi lett), de hogy egy egész nap tengerpartozás után a fejem meg a karom fekete legyen, a hasam meg hófehér*, az elég vidám.

*Mármint magamhoz képest. Sosem volt hófehér a bőröm. Egyszer azon mulattunk egy horvátországi nyaralás után, hogy a nővérem karjának külső oldala egy hét folyamatos napozás után még mindig két árnyalattal fehérebb, mint az én karom belső oldala. Hehe.

Megjegyzések

  1. Képzeld el, a tenger itt van a "domb alatt". Kb 9km kell kocsikázni, de csak azért mert nagyon kanyargós az út, látni látjuk a házból... és egyetlen egyszer se voltam a tengerparton. Rémes. Szerintem ha mennék megijednének a hullámok tőlem és a fehérségemtől :D A szomszédok szerint már "őslakosnak" számítunk, mert azok is mind fehérek, csak a turisták feketék :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Ez amúgy Máltán is hasonlóan megy. Az igazi máltai mondjuk teljesen feketére barnul, de a hosszabb ideje ott élő külföldi akár hónapokig nem úszik a tengerben, mert nincs idő, kedv, vagy valami egyéb akadály merül fel, és a turistát onnan ismerjük fel, hogy rákvörös. Tényleg könnyű belefulladni a mindennapokba, ha az ember dolgozik, de én nagyon igyekeztem legalább heti kétszer úszni. Amúgy nemcsak a napozástól barnultam, hanem egy-egy napközbeni séta is árnyalatokat tudott barnítani a ruhából kilátszó részeimen.

      A hullámok azért nem ijednének meg tőled, de szerintem próbáld ki :P Még tart a nyár.

      Törlés
  2. Érdekes, hogy tudok úszni (gyerekként verseny úsztam), a medence az ami bejön, a tenger és a tavak nem. A tengerbe bokáig szívesen bemegyek, max nyakig, de valahogy irtózom a gondolattól. Minduntalan az jár a fejembe, hogy valami hülye halba fogok ütközni és akkor annak sikítófrász lesz a vége. Ha egy tengeri hínár a lábamhoz ér, belém fagy még a levegő is. Hogy is mondjam, 100x medence, mint 1x tenger.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Á, értem. Megértelek, azt én sem szeretem, amikor nagyon közel úszkálnak hozzám a halak, de mindig azzal nyugtatom magam, hogy bántani nem is akar, meg nem is tud, legfeljebb kicsit kellemetlen, ha hozzám ér :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai