LizaGazdija

A volt pilates oktatóm létrehozott egy kihívást, amelynek lényege, hogy hétfőtől vasárnapig minden napra van egy feladat, amit Moby Flower című számára kell csinálni. Amikor Bring Sally Up, akkor csináljuk a mozdulat könnyebb részét, amikor meg Bring Sally Down, akkor meg a nehezebbet. Amikor Hold It, akkor meg szenvedünk. Nagyon jó móka, ajánlom kipróbálásra :) Tudom, miért nem szóltam előbb, de nincs azért ez ehhez a héthez kötve, sem a csoporthoz, sem máshoz, ráadásul van útmutatásképp videó mindegyik feladathoz. Mivel én brutális vagyok magammal szemben, ha mozgásról van szó és megtehetem, ezért én minden nap elvégzem az aznapi feladatot, plusz az összes többit, ami addig már szerepelt. https://www.facebook.com/events/211738308996806/ Itt található a számunk (én feltettem a telefonra, és fülhallgatóval tolom, hogy ne zavarjam a lakótársamat, Tonyt, amikor munka után, hajnali egykor belekezdek): És ha valaki szeret sokat guggolni, hasprésezni vagy plankezni, akkor jönnek s

Finom. Tényleg. Nem az arcvesztés elkerülésének érdekében mondom, hanem azért, mert tényleg finom. Ettől még Budapesten az egyik első kajám a káposztás kocka lesz. Csak a rend kedvéért.

Nem tudom, mi bajom volt tegnap, hogy ennyi félelem meg nyöszörgés tört rám, de mára ezek nagy része elmúlt. Például már teljesen biztos vagyok benne, hogy Gergővel minden pont olyan szuper, mint amikor itt volt, és nem is értem, miért volt bennem tegnap olyan szorongás vele kapcsolatban. A fordításból még 103 oldal van hátra. Jaj, nagyon várom a végét! Nagyon remélem, hogy tudom tartani a tervet, és keddre a végére érek. Utána már csak újra kell olvasni, az meg már tiszta Hawaii és pihenés. Előkerült Ruben, a spanyol pasi, aki idegesített, mert folyton csikizhetnékje van, ráadásul infantilis is. Még a nyáron találkoztunk párszor, ebből többször úgy, hogy Kayjel hárman (Kay a skót lány, nem tudom, meséltem-e róla, emlékeztek-e rá), aztán augusztus végén hazament Spanyolországba egy hónapra. Ehhez képest ma írt, hogy visszaérkezett. Hosszabb távon tervez maradni, munkát akar keresni a szigeten. Néha olyan szőke tudok lenni, hogy az valami egészen csodálatos. Hetek óta kívánom a ká

- Versenyezzünk! - Jó! - Tanító néni, a Pistike mindig nyer az egyik versenyszámban! Ez nem ér! Legyen úgy a szabály, hogy az a versenyszám nem is a verseny része, és akkor majd a Pistike jól nem nyer! - Jól van, Józsika, azt a versenyszámot kivesszük a versenyből, és Pistikének majd adunk egy különdíjat. Ez annyira ciki. Nem tudom, tudnám-e széles mosollyal mutogatni a győzelemért kapott trófeát, ha így nyerek.

Megvettem az összes repülőjegyemet. Málta-Edinburgh-London-Budapest, ez lesz az útvonal, és március 4-én érek haza. Kicsit izgulok, milyen lesz megint otthon, meg hogy milyen lesz Gergővel. Amióta hazament, Facebookon írogatunk ugyan, de nagyon ritkán skype-olunk, mert mindig van valami. Főleg az szokott lenni, hogy két hónapja kénytelen szobatárssal élni, amiből azért ő is kinőtt már, meg nem is az elképzelhető legjobb szobatárshoz van szerencséje, nem tud pihenni tőle, satöbbi, ezért aztán estére elalszik, én meg este érnék rá. Ez így most nagyon nem jó, mert nem hiszem, hogy ez a dolog csak úgy fenntartja magát, ha nem lapátolunk rá, de bízom benne, hogy ha ott odaérek, és megint együtt leszünk, meg már én sem leszek tiszta stressz meg depi a munkahelyi hangulat meg hülyeségek miatt, akkor gyorsan kikalapálódik a történet. Eléggé lehangolt vagyok. Az idő is egyetért velem, rettentő hideg van, szakad az eső, viharok vannak, ilyesmi. Jó lenne felvidulni.

Beharangozták minden idők egyik legerősebb hóviharát, leállt New York, kijárási tilalmat rendeltek el, senki sem ment se dolgozni, se iskolába, az emberek elkapkodták a boltok árukészletét. Aztán elmaradt a nagy hóvihar, esett 20 centi hó. És az a konklúzió, hogy hülye amerikaiak, ezek mindig összevissza pánikolnak, hogy becsináltak most is 20 centi hótól. Nem az a tanulság, hogy jobb félni, mint megijedni, milyen komolyan fel bírtak készülni egy esetleges katasztrófára, de tök jó, hogy végül nem lett baj. (Arról nem is beszélve, hogy máshol lett baj, pl. Massachusetts államban a vihar meg a dagály kombójának hála nyakig áll a jeges tengervíz egyes városokban, biztos jó nekik.) Azért ők ott tudják, milyen náluk egy tél, és milyen egy hurrikán, tapasztalták többször, Sandy híre pl. hozzánk is eljutott. Nem igazságos, hogy egy csomóan automatikusan leírják őket, hogy ostobák, amikor csak óvatosak, és egyébként nem maradt el a vihar, csak nem ott volt a legdurvább, ahol várták.

Már csak 9 munkanapom van a cégnél. Utána szabadságra megyek, aztán véget ér a szerződésem. Ifjú kollégánk, Ike is úgy járt, ahogy én (majdnem pont úgy), ő már a szabadságnál tart, érezzük is a hiányát. Ma majdnem 400 e-mail ment ki a postaládánkból összesen, ebből Judittal ketten 170-et csináltunk. Nagyon fárasztó, nagyon nehéz, egy csomó ostoba vagy nehezen megoldható kérdés jön, vagy olyan, amit nem tudunk megoldani, mert nem a mi hatáskörünk eldönteni, mi legyen. Napi izgi 1. - Nekem miért írogatnak orosz nők? - Oldalunk sok országból használható, Oroszországból mondjuk pont nem, jó eséllyel csalóval van dolga, kérjük, ne adja meg a személyes adatait a hölgynek, és pénzt se utaljon neki. - De ez a nő a személyes e-mail címemre írt. Napi izgi 2. - Vettem előfizetést, miért nem tudom használni? - A fizetés megszakadt, nem vontunk le pénzt öntől. Nem tudjuk, milyen technikai oka lehetett a dolognak. - Óóóó! Lehet, hogy az is közrejátszott, hogy 10-20 euróval kevesebb pénz van a száml

Megírta ma a legnagyobb máltai napilap, hogy északon, a tengerben búvárok holttestre bukkantak, aki a nála talált személyazonosító dokumentum alapján 26 éves, afrikai férfi, de a holttest nincs meg, keresik, és a keresést a rossz idő hátráltatja. Azt hiszem, kimaradt egy fontos infó, amitől értelme lenne a hírnek. Ha nem tudták kiemelni a holttestet, mert rossz volt az idő, akkor hogyan találtak nála személyazonosító dokumentumot? És ha rossz volt az idő, hogy kerültek búvárok a vízbe? Egyébként pedig belegondolni sem szeretnék, ez milyen halál lehet. Rettenetes, hogy valakinek így érjen véget az élete.

Gyerekkoromban nagyon gyakran volt középfül-gyulladásom, egyszer fel is szúrták a fülemet. Rengeteg időt töltöttem zokniba töltött forró sóval a fülemen*, egyszer fel is szúrták a fülemet. Ez az érzékenység nem múlt el a gyerekkorral, most is pillanatok alatt begyullad, ha víz megy bele vagy belefúj a szél. De azt ki lehet kezelni két bögre forró teával meg pár napig tartó sapkahordással. De ilyen, amilyen most van, alsós korom óta nem volt. Felnőttkorom első rendes fülgyulladását szenvedem éppen. Most már jobban vagyok, mint szombaton, amikor kezdődik. Nem vagyok lázas (nem mintha lenne lázmérőm, de úgy érzésre tök normális a hőmérsékletem), már nem is fáj annyira, hogy sírni akarjak, és a vászonszatyorba töltött meleg sónak hála a baj egy része már ki is csorgott (elnézést). Már csak az a kérdés, mikorra tervezi a többi rész a távozást. Az egész galibát a nyirkos hideg okozza szerintem, ami kint és bent egyaránt jelen van, és nem nagyon tudok vele mit csinálni, sajnos. Csak remélni m

Az volt ma, hogy valaki írt egy hosszú hozzászólást egy cikkhez, amire valaki írt egy választ, amiben jól letolta az illetőt, mert minek kell minden második szó után vesszőt tenni, olvashatatlan és értelmezhetetlen így a szöveg. Ekkor újból elolvastam az első hozzászólást, ezúttal figyelmesebben, és azt állapítottam meg, hogy egy helyesírási hiba van benne - egy helyen hiányzik a vessző. És akkor elgondolkodtam, aztán arra jutottam, hogy ez valami egészen szomorú. (Nem az, hogy elgondolkodtam, hanem az, hogy az a hülye, aki helyesen ír az anyanyelvén, de még ennél is szomorúbb az, hogy valaki számára olvashatatlanná és értelmezhetetlenné tesz egy szöveget a központozás, ami az olvashatóságot és értelmezhetőséget hivatott elősegíteni.)

Azt hiszem, itt még nem meséltem, milyen történések vannak a munkahelyemen. Pár hete bejelentették, hogy a németes csapatban kettővel többen vagyunk, mint ahány emberre szükség van (ez mondjuk nem igaz), és vagy két önként jelentkező megy a másik németes részlegre, ahol hirdetéseket kell ellenőrizni, vagy a két legutóbb érkezett. Erre Ike kolléga, aki 19 éves, még ott, a meetingen felmondott január 31-ével, neki ma volt az utolsó napja. (Mert kivette a maradék szabadságát. Amúgy ő érkezett utolsó előtt, tehát mindenképp neki kellett volna menni.) Mivel más önként jelentkező nem akadt, behívott beszélgetni a HR-es, és velem közölte az örömhírt, hogy lehet menni a másik részlegre. Mondtam, hogy köszönöm, nem szeretnék élni a lehetőséggel, inkább felmondok. Én is úgy fogom csinálni, hogy kiveszem a maradék szabadságomat, így jóval előbb lesz az utolsó tényleges munkanapom, mint ami a papírokban szerepelni fog. Úgyhogy megyek haza. Amúgy is mentem volna nemsokára, de így most előbb tes

Nektek ezek közül melyik rémlik? Nálunk megvolt - a szekrény (még most is megvan a kis lakásomban :) ) - a szifon - a kávéspohár - talán a daráló - a termosz - a Lehel hűtőszekrény :) - a szendvicssütő! (Úristen, mennyire szerettem!) - a robotgép (de csak habverős karral, vagy csak az élte túl az idők viharát meg a költözést) - a mérleg (de utáltam! 1 kg cukor beleöntése után nem szégyellte azt állítani, hogy 0 gramm van benne - jó, nem tudtam használni, még kicsi voltam) és - a sótartó. Nagyinál volt ilyen - ételhordó - kék szegélyű tányér - kávéspohár - talán kotyogós kávéfőző is - rádió - vájdling és - tepsi. A suliban ilyen - tálca. És nem tudom, hol, de emlékszem, hogy nagyon sokat játszottam vele - talán Mamánál: - játékkonyha. Ezek többségéről nem tudtam, hogy a nyolcvanas éveket idézi, de jólesett ez az aha-élmény :) Hátha nektek is jólesik.

Erre mondják, hogy cuteness overload. Erre a sztori: http://www.boredpanda.com/harlow-sage-indiana-reese-cute-dog-photos/ Erre meg még több cuki kép: http://instagram.com/harlowandsage/ Erre meg egy lájkolható Facebook-oldal: https://www.facebook.com/harlowandsage?ref=br_tf Nem tudok betelni velük. Végem van. Kell kutya.

Nagyon szeretem Máltát. Mindenütt tenger van. Nagyon izgalmas az emberek, nyelvek, vallások, ételek, épületek sokfélesége. Télen sincs 10-13 foknál hidegebb. Mindenki nyugodt, laza, senki sem stresszel semmin, nem depizik, mindenkinek jó a kedve. Mindenki jól keres, vagy legalábbis úgy, hogy simán megél, és belefér évi két-három-négy külföldi kirándulás. Gyönyörű a sziget. Nyáron is, amikor a forróságtól minden növény kiég, és az egész egy nagy, barna szikla, és télen is, amikor az esőtől minden kizöldül, nyílnak a virágok, érik a gyümölcs. Három bajom van vele. 1. Nagyon messze van Magyarországtól. Erről nem tehet, de nekem nagyon-nagyon kevés, hogy félévente egyszer otthon tölthetek két hetet. 2. Tragikus a tömegközlekedés. Innen, Sliemából gyakorlatilag csak a fővárosba, Vallettába lehet zökkenőmentesen eljutni. Sehová máshová. Újabban már a reptérre sem, mert a busz nem átall 10-15 perccel a menetrendben jelzett idő előtt megérkezni. De hát ez nem repülő, hogy órákkal az indulás

Gergő tegnap ment vissza Skóciába. Elég kalandosra sikerült a hazautazása. 8-kor keltünk, fél 1-kor kellett volna elrepülnie, akkor hazaért volna ottani idő szerint fél 5-re (nálunk az fél 6), és további három óra múlva otthon lett volna. Ehelyett késett a gép két és fél órát, ezzel Gergő lekéste az utolsó vonatot is, ami Edinburgh-ból indul hazafelé, és bár még feljutott egy buszra nagy nehezen, előttük felborult egy teherautó, le kellett emelni daruval az útról, így végül helyi idő szerint hajnali fél 4-kor ért haza. Nem semmi. A hét nagyon jól sikerült. Úgy tűnik, jók leszünk együtt. Sok helyen voltunk Máltán, sokat beszélgettünk, még filmezésre is jutott idő. Úgyhogy most egy hónap külön, aztán megyek két hétre Skóciába, aztán utazom Pestre, aztán másfél hónappal később ő is, és ha minden terv szerint alakul, akkor május elején már együtt jövünk vissza Máltára két hónapra. Meglátjuk. Vannak képek is, a linken találhatjátok őket. (Ha nem menne, szóljatok!)

Egyrészt azért, mert délben itt lesz a fiú. Másrészt azért, mert a Hírcsárda küldetése véget ért. Változtatás nélkül közöltek egy valódi hírt , és innentől kezdve nincs több dolguk ezen a világon*. *Lehet, hogy korábban is történt már ilyen, de ennyire ütős találatuk szerintem még nem volt.

Délben megérkezik a fiú. Nagyon izgulunk :)

Én úgy emlékszem, azt tanultuk töriből, hogy a szólásszabadság azt jelenti, mindenki mindenről és mindenkiről elmondhatja a véleményét, de vállalja, hogy esetleg valaki, aki sértve érzi magát, a bíróság elé citálja. Ha engem sért az, ami egy újságban megjelenik, nem fogom nézegetni azt az újságot. Van ilyen otthon több is, szerintem ocsmány módon írnak dolgokról és emberekről, a gyomrom kifordul tőlük, ezért nem veszem meg a lapot, és nem kattintok a weblapjukra sem, mert nem akarom kitenni magam ennek. A Charlie Hebdót sem vásárolnám, ha árulnák abban az országban, ahol én élek, mert br ocsmánynak nem tartom, de tény, hogy elég ízléstelen poénok is besikerülnek. Igaz, egységesen mindenki kárára, tehát nemcsak Mohamed prófétát használták fel karikatúrához, hanem Istent és Jézust is (és ezzel nem azt akarom mondani, hogy csak ez a két vallás létezik, de nem kezdek kutatómunkába, hogy pl. Buddha is szerepelt-e valamelyik rajzukon, és így tovább). Ez egy ilyen műfaj, van, akinek nem (mi

Reggel elmentem kettlebellte, amit ma Marte tartott. Ő nemrég csatlakozott a csapatban, talán novemberben, és eddig azt hittem, csak a gyerekeknek szóló órát kapta meg, de nem. Jó nehéz volt, de jólesett. Holnap garantáltan nem fogok tudni megmozdulni :) Maja is lent volt. Ő a terem megálmodója és tulajdonosa, az egyik edző, aki mostanában ritkábban látható, mert most született kisbabája. Már tegnap este is jött, akkor is beállt az órára, ma meg még a kisfiát is hozta. Rian még nincs egy hónapos, elképesztően szép kisbaba, és tök csendben végigaludt minimum egy órát, pedig azért volt hangzavar bőven. Megkérdeztem Maját, a gyerek neve jelent-e valamit svédül vagy írül (apuka ír), és igen, írül király. Maja jófej: "Mi ilyen kis szerényen vágtunk bele a gyerekvállalásba" :) Edzés után hazabotorkáltam (kicsit korlátozottan mozgott a lábam, de a többiek is hasonlóan furán lépkedtek, nagyon vicces volt), illetve először a papír-írószerbe, ahol beszkenneltettem a maradék dolg

Megvolt az év első kettlebell edzése*. Nekem az első, amúgy minden nap lehetett menni az ünnepek alatt, karácsonykor is, szilveszterkor is, újévkor is. Most nyílt hét van, vagyis minden óra ingyenes, hogy sok új ember kipróbálja, aztán odaszokjon fizetős vendégnek. Ennek örömére az esti órán nyolcan voltunk, csupa régi arc. Nem volt könnyű, de azért meg lehetett csinálni, leülni is csak a végén kellett egy kicsit :) Nem 6 perc van egy körre, hanem 6 perc alatt annyit kell megcsinálni egy körből, amennyi belefér. Nekem általában 3-4 fért bele. Ezen kívül fordítottam. Nem túl sokat, mert folyton elalszom, de nagyon igyekszem haladni, nehogy gáz legyen ebből. Ha heti 70-80 oldalt megcsinálnék, nyugodt lehetne a lelkem. Az mondjuk minden nap 8-10 oldal, szabadnapokon 20. Próbálkozom. A fiúval napok óta nem tudunk skype-olni, mert ahhoz gyenge a wifi a szállodában, ahol dolgozik és lakik, mert elromlott valami alkatrész, és odáig még nem jutottak el, hogy kicseréljék vagy ilye

Ismeritek-e azt a szót, hogy kündigolni? Azt jelenti, hogy törölni az előfizetés automatikus meghosszabbítását. Német szó, csak magyarul ragozzuk. Ketten vagyunk magyarok a német csapatban*. Elvagyunk. *Valójában hárman, de a harmadikkal én kb. sosem találkozom, mert ő részmunkaidős, és pont nem akkor dolgozik, amikor én.

Van nekem egy ismerősöm, aki Clayton névre hallgat. Biztosan nem emlékeztek már rá, meg az sem tuti, hogy egyáltalán meséltem itt róla, de ő az egyik a két máltai srác közül, akik eljöttek a rendhagyó, keddi Couchsurfing meetingre, amit még Laurával, Franzival és Jia Weijel szerveztünk talán augusztus elején*.Ez volt az az este, amikor egész Máltán áramszünet volt, és a két fiú azt mondta, senki se gyalogoljon haza, mert bár Málta biztonságos, de így, hogy még a közvilágítás is megszűnt, nem kellene kísérteni a sorsot, és engem Clayton fuvarozott haza, aki Luxemburgban él, és csak egy hétre jött vissza. Akkor beszéltük meg, hogy ha karácsonykor jön, és én még itt leszek, meghívom egy sörre, amiért hazahozott. Most megint itt van, 24-én jött, holnap utazik vissza. A Manoel Island bejáratánál találkoztunk, aztán elsétáltunk Sliemába, és végül beültünk egy étterembe, ahol én ettem egy paradicsomlevest, ami nem olyan, mint otthon, de nagyon finom, ő meg a paradicsomleves után még valami te

Még pár éve meghúztam egyszer a combomban egy izmot vagy inat, nem is tudom, melyiket, ami nagyon fáj, lépni is alig tudtam tőle. Aztán 2014 elején, a félmaratonra készülődés közben ez elmúlt, részben egy-két masszázstól, részben a Diclac, a porcerősítő és a magnézium szorgos használatától. Erre most, hogy szinte folyamatosan fázom, megint előjött, ma megint alig bírok menni. Ez a harmadik napom Máltán a visszaérkezéstől számítva. Kúl. Ja, az edzésről lemaradtam, olyan hideg volt reggel, hogy nem volt lelkierőm előmászni a takaró alól :D Nevetséges, de tényleg. A munkahelyen meg alaphangulat a depizés, mert mindent, ami jól működik, át kell alakítani úgy, hogy rosszul működjön, és ez sokakat rosszul érint, ami talán nem meglepő. Szerdán lesz majd egy meeting, kíváncsi leszek, ott mit fogunk megtudni, és remélem, azzal előrelépünk valamelyest, és befejeződik ez a folyamatos orrlógatás, mert eléggé demoralizáló még úgy is, hogy engem egyelőre ez a sok sz*r egyáltalán nem érdekel.

Itt olyan hideg van, mármint a házban, hogy látszik a leheletem :) A fűtés sem segít jelentősen a helyzeten, de legalább ma nem jéghideg ágyban alszom, ha minden jól megy. Viszont a munkahelyen ma voltam először, örültek nekem meg az ajándékoknak (semmi komoly, Szamba meg Sport szelet, karácsonyfadísz, zselés és marcipános szaloncukor, illetve Peter kollégámnak, aki nem eszik csokit, csak mentolos cukorkát, egy zacskó Negro). Van feszkó is bőven, jövő héten lesz is meeting a nagyfőnökünkkel, és akkor majd minden kiderül. A kisboltban is jártam, oda is vittem szaloncukrot egy helyes kis ajándéktasakban, és ott is örültek. Még nem álltam vissza egészen, nem mindig tudom, milyen nap van, egész hihetetlen például, hogy szombat következik, és közvetlenül ezután azon szoktam meglepődni, hogy dolgozni kell menni. No de. Ha időben felébredek, akkor reggel meglesz az év első kettlebell edzése, amit gyors egymásutánban hétfőn és kedden fog követni a második és a harmadik. Hiába, no, a kará

Rengeteg kaja, evés egész éjjel (a 6 után nem eszünk szabálya ilyenkor szabadságot vesz ki), éjfélkor koccintás, utána tűzijátékok megcsodálása az erkélyről, újévi hívás egyenesen Skóciából (és egy órával később Skóciába :) ), darts, Dixit 3, Scrabble (a cseles változat), Activity, Tabu hajnali fél 6-ig, alvás 6-kor. A jóslás idén elmaradt, amit sajnálok, de lencseleves volt bőven. Anyukám vigasztalása, amikor felsóhajtottam, amiért véget ért az otthonlét: "Most is hazamész. Ott is otthon vagy. Mindenhol otthon vagy, ahol egy kis otthont teremtesz magadnak."* Aztán meg reptér a mától fizetős gyorsforgalmin (persze nem az egész fizetős, csak 500 méter, ami Vecséshez tartozik és nem Budapesthez, de ez ugyanaz, mert nem lehet ingyen kimenni a reptérre), utazás vissza, Máltán kb. 10 fok, nagy eső, két bőrönd (23 + 12 kg) felvonszolása a dombra a buszmegállótól (igen, van reptéri transzfer, és nem, nem fizetek érte 15 eurót, amikor 1,5 a buszjegy, igen, inkább akkor negyed óra ala