Fülgyuszi

Gyerekkoromban nagyon gyakran volt középfül-gyulladásom, egyszer fel is szúrták a fülemet. Rengeteg időt töltöttem zokniba töltött forró sóval a fülemen*, egyszer fel is szúrták a fülemet. Ez az érzékenység nem múlt el a gyerekkorral, most is pillanatok alatt begyullad, ha víz megy bele vagy belefúj a szél. De azt ki lehet kezelni két bögre forró teával meg pár napig tartó sapkahordással. De ilyen, amilyen most van, alsós korom óta nem volt. Felnőttkorom első rendes fülgyulladását szenvedem éppen. Most már jobban vagyok, mint szombaton, amikor kezdődik. Nem vagyok lázas (nem mintha lenne lázmérőm, de úgy érzésre tök normális a hőmérsékletem), már nem is fáj annyira, hogy sírni akarjak, és a vászonszatyorba töltött meleg sónak hála a baj egy része már ki is csorgott (elnézést). Már csak az a kérdés, mikorra tervezi a többi rész a távozást. Az egész galibát a nyirkos hideg okozza szerintem, ami kint és bent egyaránt jelen van, és nem nagyon tudok vele mit csinálni, sajnos. Csak remélni merem, hogy ez most valami extremitás, és többet nem talál meg a fülgyulladás. Elég volt ez nekem a gyermekévek során rengetegszer, köszönöm, meglennék nélküle a továbbiakban.


*Utáltam, egyszer meg is mondtam anyunak, hogy én ilyet biztos, hogy nem fogok csinálni a saját gyerekemmel, mire elnevette magát, és vagy azt mondta, hogy majd meglátjuk, vagy azt, hogy dehogynem. Tegnap óta elbizonytalanodtam, melyiket.