Végjáték
Már csak 9 munkanapom van a cégnél. Utána szabadságra megyek, aztán véget ér a szerződésem. Ifjú kollégánk, Ike is úgy járt, ahogy én (majdnem pont úgy), ő már a szabadságnál tart, érezzük is a hiányát. Ma majdnem 400 e-mail ment ki a postaládánkból összesen, ebből Judittal ketten 170-et
csináltunk. Nagyon fárasztó, nagyon nehéz, egy csomó ostoba vagy nehezen megoldható kérdés jön, vagy olyan, amit nem tudunk megoldani, mert nem a mi hatáskörünk eldönteni, mi legyen.
Napi izgi 1.
- Nekem miért írogatnak orosz nők?
- Oldalunk sok országból használható, Oroszországból mondjuk pont nem, jó eséllyel csalóval van dolga, kérjük, ne adja meg a személyes adatait a hölgynek, és pénzt se utaljon neki.
- De ez a nő a személyes e-mail címemre írt.
Napi izgi 2.
- Vettem előfizetést, miért nem tudom használni?
- A fizetés megszakadt, nem vontunk le pénzt öntől. Nem tudjuk, milyen technikai oka lehetett a dolognak.
- Óóóó! Lehet, hogy az is közrejátszott, hogy 10-20 euróval kevesebb pénz van a számlámon, mint amennyibe az előfizetés kerül?
És ilyenből sok, csak nem mindet jegyeztem meg.
Valamint egy gyöngyszem a telefonos részlegről:
- Szeretnék önöknél előfizetést venni, de előbb lenne egy kérdésem. Mi a szerelem?
Ezek ugyan viccesek, de nagy mennyiségben már nem, és mára legalább 20 hasonló jutott.
Fáradtak és motiválatlanok vagyunk, és akkor még be kell tanulni egy új levelezőrendszert is, amit jövő keddtől használunk, és amivel én pontosan négy napig fogok dolgozni. És a betanítás közben csak úgy röpködtek az olasz srác szájából a jópofa megjegyzések a német csapatra. (Sokkal több e-mailt csinálunk, mint a többi csapat, mert nekünk vannak használható e-mail mintáink, a többieknek meg nincsenek, ezért aztán most mi vagyunk a csalók, akiken muszáj poénkodni.)
Szomorú vagyok, mert ez egy jó munkahely és egy jó csapat volt, amíg el nem kezdődött ez a folyamat.
Enyhítésképpen néhány fénykép a városról, ahol lakom, 50-100 évvel ezelőttről. Sliema ❤
csináltunk. Nagyon fárasztó, nagyon nehéz, egy csomó ostoba vagy nehezen megoldható kérdés jön, vagy olyan, amit nem tudunk megoldani, mert nem a mi hatáskörünk eldönteni, mi legyen.
Napi izgi 1.
- Nekem miért írogatnak orosz nők?
- Oldalunk sok országból használható, Oroszországból mondjuk pont nem, jó eséllyel csalóval van dolga, kérjük, ne adja meg a személyes adatait a hölgynek, és pénzt se utaljon neki.
- De ez a nő a személyes e-mail címemre írt.
Napi izgi 2.
- Vettem előfizetést, miért nem tudom használni?
- A fizetés megszakadt, nem vontunk le pénzt öntől. Nem tudjuk, milyen technikai oka lehetett a dolognak.
- Óóóó! Lehet, hogy az is közrejátszott, hogy 10-20 euróval kevesebb pénz van a számlámon, mint amennyibe az előfizetés kerül?
És ilyenből sok, csak nem mindet jegyeztem meg.
Valamint egy gyöngyszem a telefonos részlegről:
- Szeretnék önöknél előfizetést venni, de előbb lenne egy kérdésem. Mi a szerelem?
Ezek ugyan viccesek, de nagy mennyiségben már nem, és mára legalább 20 hasonló jutott.
Fáradtak és motiválatlanok vagyunk, és akkor még be kell tanulni egy új levelezőrendszert is, amit jövő keddtől használunk, és amivel én pontosan négy napig fogok dolgozni. És a betanítás közben csak úgy röpködtek az olasz srác szájából a jópofa megjegyzések a német csapatra. (Sokkal több e-mailt csinálunk, mint a többi csapat, mert nekünk vannak használható e-mail mintáink, a többieknek meg nincsenek, ezért aztán most mi vagyunk a csalók, akiken muszáj poénkodni.)
Szomorú vagyok, mert ez egy jó munkahely és egy jó csapat volt, amíg el nem kezdődött ez a folyamat.
Enyhítésképpen néhány fénykép a városról, ahol lakom, 50-100 évvel ezelőttről. Sliema ❤
Megjegyzések
Megjegyzés küldése