Van több angol nyelvű csoport a Facebookon, ahol emberek rég elvesztett családtagjaikat/barátaikat kereshetik, és a kommentekben érkezik a segítség. A leggyakoribb típusú segítségkérés, amikor vér szerinti szülő keresi az örökbefogadó szülőknél felnőtt gyerekét, vagy fordítva. A kommentek között eddig csak támogató megnyilvánulásokat láttam: végezz DNS-tesztet, az eredményt töltsd fel családfakutató oldalakra, írj pontosabb adatokat, hogy kereshessünk ilyen-olyan adatbázisokban, ha pedig valaki nem tud segíteni, de valamit reagálni akar: gyönyörű kisbaba volt a fiad/lányod, szuper nevet adtál neki, kívánom, hogy sikerüljön megtalálni, és olyan legyen a nagy találkozás, amilyennek szeretnéd. A mai egyik posztban egy anya azt is megosztotta a közzel, hogy akkor adták örökbe a gyerekeit, amikor őt valamilyen függőséggel kapcsolatos bűntény miatt 3 évre leültették (15 éve). Neki is csak pozitív kommenteket írtak, és többen gratuláltak neki, amiért le tudta győzni a függőségét. Ezek után el...
Ezek szerint a kutyák is rendetlenkednek, nem csak a macskák. :-)
VálaszTörlésÉn azt imádom, amikor a rosszul záródó alsó szekrényből kirángatják a ruháimat. Már csak olyat tudok beletenni, aminek nem árt, mert csak itthon hordom.
Rendetlenkednek, naná :) Nekem Marci a második kutyám, de az eddigi élmények alapján azt mondhatom, a kutyák 100%-a szeret úgy rosszalkodni, hogy befekszik a gazdi ágyába. Ha meg nem tud, mert fél felmászni a galériára, akkor jó lesz a kanapé is, nemrég még úgyis az volt a gazdi ágya :) A sáros tappancsnyomokat meg első alkalommal nem tudtam értelmezni, mert még Liza méreteihez voltam szokva, ő meg akkorát ugrani sem tudott volna, hogy felérje a pultot. De Marci feléri, és ezt ki is használja: ha elmegyek itthonról, mindig megnézi, nem felejtettem-e ott valami ehetőt. Egyszer így felzabált egy egész grillcsirkét, amit ebédre vettünk, és Tomi jóhiszeműen a pulton hagyta.
VálaszTörlés