Harry Potter és a Halál Ereklyéi 2.

Tomi annyira nagyon ráállt, hogy tegnap megnéztü. Azt hittük, 3D-ben nézzük, de végül az csak valami elírás volt a honlapon, de sebaj, úgyis múltkor állapítottam meg, hogy 2D-ben sokkal élvezhetőbb a mozizás. Ja, még legalább egyszer mindenképpen fogom látni a filmet, mert anyuval is megnézem, és arra gondoltam, esetleg te is csatlakozhatnál, Blanka :) (Meg persze aki még szeretne.)

Kicsit féltem ettől a filmtől, mert most már egészen horrorisztikus jelenetsorokra számítottam. Hát, volt is belőlük néhány, de azért nem olyan sok, mint amennyire számítottam.

A könyvre homályosan emlékszem, de abban biztos vagyok, hogy összetettebb volt, mint a film. Tuti, hogy a Harry-Ginny és a Ron-Hermione szerelmi szálakat nem egy-egy, a semmiből jött csókkal intézte el az írónő, bár tény, hogy nem tudom megmondani, akkor hogyan. Az utolsó két részben a kedvenc motívumom az az ötlet volt, hogy Voldemortnak horcruxai vannak, és akkor lehet megölni, ha azokat elpusztítják, ez nagy ötlet volt J.K. Rowling részéről.

A filmben az zavart egy kicsit, hogy egy csomó minden nem úgy történt, ahogyan a könyvben. Például arra nagyon élesen emlékszem, hogyan lesz Neville a nap hőse, és nem csak úgy mellékesen, mint a filmben, hanem egész iskola előtti nagyjelenetet kap. A filmben nem rázott meg annyira egyik főszereplő halála sem, mint a könyvben – most vagy azért, mert tudtam, kik fognak meghalni, vagy azért, mert nem domborították ki eléggé ezeknek a haláleseteknek tragikus mivoltát. Mellettem egyébként egy három huszonéves srácból álló társaság ült, akik nagyon jól viselkedtek ugyan, de elég gyakran röhögtek szerintük gagyi jeleneteken, ami egy 21:15-kor kezdődő film esetén olyan hatással van rám, hogy én is röhögök. Bár nem kizárt, hogy pl. a végső Vodlemort-Harry párbaj előtti birkózáson magamtól is röhögtem volna, annyira furán oldották meg. Egy kritikában olvastam, hogy nagyon fura, amikor Harry a legnagyobb vérontás közepén percekig ücsörög Dumbledore irodájában gondolataiba merülve, réveteg tekintettel, és így utólag egyetértek: tényleg nagyon nem stimmel. Állítólag a könyvben az ücsörgése közepette olvasunk a gondolataiban, amit simán el tudok képzelni, mert ilyen belassulásra nem emlékszem az olvasmányaimból. Mondjuk az tuti, hogy az egész film nagyon látványos volt, és kedvem támadt újraolvasni a sorozatot, de ez semmiképp nem rövidtávú terv, hanem mondjuk a következő 20 évben valamikor majd végrehajtom :) Amúgy a könyvben az epilógust utáltam, mert nem értettem, miért nem lehet ott abbahagyni a kalandot, ahol véget ér, miért kell nekem tudni róla, hogy felnőttkorukban a főszereplők az összes gyereküknek valamelyik eredeti felnőtt szereplő nevét adják. Az egyetlen, ami tetszett abban a fejezetben, az volt, hogy Malfoy 19 évvel később is szégyelli a fejét maga meg a szülei miatt, mert úgy éreztem, rászolgált. Hát, a filmben ez az utolsó jelenet sikerült a legröhejesebbre, azon az egész mozi szakadt, és még ráadásul úgy tűnt, Malfoy is haver lett. (Bár az a jelenet se kutya, amikor elüldözik a suliból az új igazgatót, igaz, arra a könyvből egyáltalán nem emlékszem.)

Szóval összefoglalva: nagyon látványos volt és izgalmas, nagyon szerettem pár jelenetet (mondjuk a Gringotts nagyon jól sikerült), de nem örülök, hogy ennyit változtattak a könyvön, ráadásul úgy, hogy az utolsó részből két film készült, pont azért, hogy minden a könyv szerint történhessen.

Kár, hogy ennek is vége, nekem jó volt minden év júniusától izgulni, hogy mindjárt jön az új rész, szerettem ezt a sorozatot. Viszont nem szeretném, ha készülnének további könyvek vagy filmek, mert szerintem ez így egy kerek egész, így jó, ahogy van.