Stephenie Meyer: Twilight - Alkonyat
Azért olvastam el, mert magamtól is úgy gondoltam, a szüleim is úgy gondolták, és még a kiadó is úgy gondolta, hogy ha már vámpíros történeteket fordítok, legalább egy népszerűt ismerjek már magyarul. Az első 70 oldalt még valamikor két hete olvastam el, és meg is állapítottam, hogy nem olyan gáz el, pont olyan, mint bármelyik amerikai tinivígjáték eleje, de aztán nem volt motivációm folytatni. Végül szombaton és vasárnap fejeztem be a maradék 430 oldalt összesen cirka 5 óra alatt.
Nagyon hálás vagyok érte az írónőnek, hogy nincs ebben az első részben vérszívás, azt nehezen viseltem volna. (A fordításban van elég, azt is nehezen viselem.) Teljesen szimpatikus lett a vámpírgyerek, teljesen romantikusak voltak a romantikusnak szánt részek, csak a vége felé romlott el valami. Ekkor már nyálasak voltak azok a jelenetek, amiknek romantikusnak kellett volna lenni, minden második mondat előtt elmondta mindkét főszereplő, hogy ők annyira szeretik egymást, de tééééényleg. A nagyszabású akciójelenet sem volt számomra túlzottan hiteles, miután nem tudom feldolgozni, hogy egy 17 éves lány ennyire szerencsétlen legyen, mint ez a Bella. Jó, ezért nem hibáztathatom Stephenie Meyert, ez a jelenetsor minden akciófilmben ugyanígy játszódik le, de én akkor is mindig fogom a fejem. Ne hívd a rendőrséget/ne szólj a barátaidnak, mert akkor anyukád/apukád/kiskutyád kampó. És ezt minden egyes főszereplő be is szokta venni, és elindulnak hősködni egyedül, amit mondjuk felnőtt férfiaktól úgy-ahogy elfogadok, na de 17 éves tinitől? Ne már. De legalább a főgonosz átverése tetszett, az szerintem rafkós dolog volt.
A további könyveket valószínűleg nem fogom elolvasni. Egyrészt azért, mert az már nem lesz kötelező, ebből az elsőből is átjött, mitől olyan iszonyúan népszerű ez a sorozat (szerintem egyértelműen a romantikus jelenetektől). Másrészt azért, mert számomra feldolgozhatatlannak tűnik, hogy a további könyvek akörül forogjanak, hogy Bella a vámpírsrác helyett esetleg mégis a farkasembert szeretné választani. Hát ez kész. A farkasembernek ebben a könyvben kb. három jelenete volt, de ezekből is az derült ki számomra, hogy borzasztó béna alak, ráadásul két évvel fiatalabb is a főszereplőnél. Úgyhogy ebből inkább kimaradok, és megállapítom, hogy a tinilányok tényleg érthetetlenek.
A fordításról ejtenék még egy szót. Magyarul javasolták a történet elolvasását, hogy esetleg lássam, milyen "szakkifejezései" vannak ennek a cuccnak magyarul. A fordításban van egy-két meredek dolog, ez tagadhatatlan. Csak a legmegdöbbentőbbet osztanám meg a közzel, mert ezután percekig tátott szájjal bámultam a lapot, annyira nem akartam elhinni, a többi kevésbé volt durva, ezért el is felejtettem őket. A szituációt már csak kb. tudom idézni, nem is párbeszéd volt, de a lényeg pontosan így hangzott:
- Mi a kedvenc ásványod?
- A gránát.
Ez végszónak jó is lesz :)
Nagyon hálás vagyok érte az írónőnek, hogy nincs ebben az első részben vérszívás, azt nehezen viseltem volna. (A fordításban van elég, azt is nehezen viselem.) Teljesen szimpatikus lett a vámpírgyerek, teljesen romantikusak voltak a romantikusnak szánt részek, csak a vége felé romlott el valami. Ekkor már nyálasak voltak azok a jelenetek, amiknek romantikusnak kellett volna lenni, minden második mondat előtt elmondta mindkét főszereplő, hogy ők annyira szeretik egymást, de tééééényleg. A nagyszabású akciójelenet sem volt számomra túlzottan hiteles, miután nem tudom feldolgozni, hogy egy 17 éves lány ennyire szerencsétlen legyen, mint ez a Bella. Jó, ezért nem hibáztathatom Stephenie Meyert, ez a jelenetsor minden akciófilmben ugyanígy játszódik le, de én akkor is mindig fogom a fejem. Ne hívd a rendőrséget/ne szólj a barátaidnak, mert akkor anyukád/apukád/kiskutyád kampó. És ezt minden egyes főszereplő be is szokta venni, és elindulnak hősködni egyedül, amit mondjuk felnőtt férfiaktól úgy-ahogy elfogadok, na de 17 éves tinitől? Ne már. De legalább a főgonosz átverése tetszett, az szerintem rafkós dolog volt.
A további könyveket valószínűleg nem fogom elolvasni. Egyrészt azért, mert az már nem lesz kötelező, ebből az elsőből is átjött, mitől olyan iszonyúan népszerű ez a sorozat (szerintem egyértelműen a romantikus jelenetektől). Másrészt azért, mert számomra feldolgozhatatlannak tűnik, hogy a további könyvek akörül forogjanak, hogy Bella a vámpírsrác helyett esetleg mégis a farkasembert szeretné választani. Hát ez kész. A farkasembernek ebben a könyvben kb. három jelenete volt, de ezekből is az derült ki számomra, hogy borzasztó béna alak, ráadásul két évvel fiatalabb is a főszereplőnél. Úgyhogy ebből inkább kimaradok, és megállapítom, hogy a tinilányok tényleg érthetetlenek.
A fordításról ejtenék még egy szót. Magyarul javasolták a történet elolvasását, hogy esetleg lássam, milyen "szakkifejezései" vannak ennek a cuccnak magyarul. A fordításban van egy-két meredek dolog, ez tagadhatatlan. Csak a legmegdöbbentőbbet osztanám meg a közzel, mert ezután percekig tátott szájjal bámultam a lapot, annyira nem akartam elhinni, a többi kevésbé volt durva, ezért el is felejtettem őket. A szituációt már csak kb. tudom idézni, nem is párbeszéd volt, de a lényeg pontosan így hangzott:
- Mi a kedvenc ásványod?
- A gránát.
Ez végszónak jó is lesz :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése