Első nyári nap és vásárlás

Negyed 8 körül értem a ház elé, ekkor Tomi lejött
Lizával, bepattantunk a kocsiba (kivéve Lizát, aki elegánsan beesett, ahogy
szokott, mióta nem jó a lába), és meg sem álltunk az erzsébeti Auchanig, ami
soroksári ugyan, de ez engem alapvetően hidegen hagy.

Itt Tomit és Lizát
magukra hagytam, hadd szórakoztassák egymást (nem, nem szórakoztak jól, egy és
negyed óra alatt szétunták a fejüket), megnéztem egy cipőboltot, találtam is
emberi kinézetű szandált, amit majd egyszer megveszek, mert már nagyon gázul néz
ki a félcipőm, és elég nyomi formája is kezd lenni a lúdtalpamnak hála. Ezek
után kiballagtam kocsiért, és akkor szerintem megláttam Lacit. Nem biztos, de
szerintem ő volt. Ült egy kocsiban, és valakivel beszélt, aki a kocsi mellett
állt. Meglátott, és majd kiesett az ablakon. Ha tényleg ő volt, akkor a
meglepetéstől. Na mindegy, nem sokat törődtem ezzel, rohantam vásárolni.

Először is tök jó ajándékot találtam valakinek, és ettől teljesen
belelkesültem. Később kitaláltam hozzá egy tök jó kiegészítést, attól még
jobban belelkesültem. Eufórikus hangulatban siklottam végig az Auchanon, és
lassacskán beszereztem minden titkos és nem titkos összetevőt a szombati
ünnepléshez meg a holnapi tortasütéshez. Nagy eufóriámban még a birtoklási vágyamat is sikerült megfékezni: nem vettem meg a Sophie Scholl DVD-t 590 forintért, mondván, úgyis hegyben-halomban áll itthon a DVD, amit évek óta nem néztem meg, és ha ez így megy, még évekig nem is fogok. Minek gyűjteni? Pedig már a kocsiban volt. De én átszeltem a fél áruházat, és visszatettem a helyére az utolsó pillanatban. Ilyen erős vagyok én :P

Még mindig eufórikus állapotban
voltam, amikor hazafelé tartottunk. Tomi az utolsó 200 méteren megkérdezte:
"És könnyen találtál marcipánmasszát?" Basszus. Marcipánmasszát nem
találtam. Mert amikor a keresésére indultam, elfelejtettem, mit keresek, és
inkább a kasszához mentem, gondoltam, nem lehet olyan fontos. Tényleg nem,
hiszen marcipános csokitortát akarok sütni holnap. Mindezt úgy hoztam össze,
hogy közben végig a kezemben tartottam a receptet, amin jól látható a cím:
marcipános csokoládétorta. Hát, ennyit arról, hogy holnap már csak sütni kell
délelőtt, nem pedig rohangálni mindenfelé.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk