Ajándékozni jó, avagy Hello Kitty

Bementem délelőtt Jameshez, és átadtam neki a következőket:

100_6719 (Nem vagyok éppen elégedett vele, a mintára is csak mérsékelten hasonlít, nincs középen – ezt utálom magamban, nagyon ritkán sikerül bármit is középre rendeznem –, de azért cica, és illusztrálja az egyik kedvenc mondását.)

Ez meg itt mind egy és ugyanaz a dolog, csak minden oldalról lefényképeztem, mert minden oldalról máshogy néz ki (amúgy sütis képeket decoupage-oltam rá):

100_6724  100_6720 100_6721 100_6722 100_6723

James teljesen elájult, a cicának különösen nagyon örült (többször elismételte őszinte, széles mosollyal: “I love it! I just love it!”), azonnal fel is akasztotta egy szögre, ami véletlenül pont kiállt a falból. Aztán megnézte a dobozt minden oldalról, mondta, hogy nagyon szép, megkóstolta a golyót, és azt mondta, isteni. Nagyon örült nekem már az ajándékok átadása előtt is, de az biztos, hogy nagyon megleptem és örömet szereztem neki ezzel. Csak negyed órát tudtunk beszélgetni, mert mindjárt szakdogaleadás, és az egyik diákja most küldött el neki 47 oldalt úgy, hogy egyszer sem konzultáltak, egy oldalt sem látott az egészből eddig (ha jól értettem), ráadásul hiába a CD, amit kaptunk a formázásról, abszolút nem jó formátumban van az egész. Szóval volt dolga bőven, úgyhogy én negyed óra után eljöttem. Örültem, hogy örül, és a búcsúzáskor ez különösen jólesett: “May I give you a hug?”, és meg is ölelt, és mondta, hogy öröm volt velem dolgozni. Aztán délután a facebookra kirakta több blogbejegyzését, köztük a Hello Kitty címűt is (http://budgetnomad.blogspot.com/2010/04/hello-kitty.html), és kiderült, hogy az bizony rólam szól. Név szerint rólam, nem csak úgy egy diákról. Annyira jó, hogy így örül :) Végül este egy emilt is találtam a yahoo-n, amiben átküldi a blog linkjét, és megkér, hogy ne Dr. Jamesnek szólítsam most már, hanem Ryannek. Nehéz lesz átállni rá, nekem mindig nehéz ez, de legalább angolban nincs tegezés meg magázás, ennyivel könnyebb :) Majd igyekszem itt is Ryanként emlegetni. Amúgy meg azt kéri, tartsuk a kapcsolatot. Néha majd meglátogatom. De szerintem gyakrabban fogok neki írni. Hú, most olyan jó :)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk