By the way

Lipatov könyvének fülszövege úgy szól, hogy a békés falu életét egy gyilkosság borítja fel. Ehhez képest a harmadik oldalon kiderül, micsoda tragédia érte a falu klubjának vezetőjét, Griskát: ellopták a tangóharmonikáját. Ezek után a következő 100 oldal a tolvaj személyazonosságának kinyomozásával telik, nem is értettem, miért írja a fülszöveg, hogy a Falusi detektív című kisregényben gyilkosság történik. Aztán megvilágosodtam. Miután elolvastam a maradék 18 oldalt ma délelőtt a kádban (mivel nem is a 60. oldalig jutottam csütörtökön, hanem a 85.-ig), minden kiderült. Van még egy kisregény a kötetben, címe Három téli nap, melyben ugyanaz a falu a helyszín, ugyanaz az Anyiszkin a (gondolom, rendőrségi) megbízott, és a falusiak is ugyanazok. Ennek a kisregénynek már a második oldalán előkerül a hulla. Vajon a fülszöveget miért nem olyan írja, aki előtte az egész kötetet elolvasta? Nem mintha komoly kár ért volna, persze. Mindenesetre most nagyon izgulok, ki lesz a gyilkos, mert a Falusi detektívben a nyomozás részleteire nem nagyon derült fény, kicsit olyan érzésem volt, mint néhány tévés detektív esetében: mutatják a fejüket, ahogy hümmögnek, gondolkodnak, találnak egy lábnyomot, tovább hümmögnek egy órán át, majd a végén percre pontosan elmesélik, hogyan is telt az áldozat utolsó napja. Nem lehet velük együtt gondolkodni, mert semmibe nem avatnak be. Itt is ez történt, és ezt persze egy tangóharmonika ellopásának megfelelő súlyú bűnügynél nem bánom, de azért remélem, a gyilkosságnál lesz rendes nyomozás. Már három tárgyi bizonyíték is van, amit jó jelnek vélek.

Érdekes egyébként, mennyivel nehezebben jegyzem meg az orosz hősök nevét, mint az angolokét. Úgy tűnik, nem vagyok megfelelően az orosz irodalomhoz szokva, mert nem kis koncentrálásba telt, mire megjegyeztem legalább a főhőst, aki Fjodor Ivanovics Anyiszkin, és a tangóharmonikás károsultnak még mindig csak a keresztnevét tudom, miszerint Griska. A többiekről meg fogalmam sincs. A tanulság akár az is lehet, hogy több orosz regényt kell olvasni.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk