Egy hét 4. - Hétfő

Hétfőn anyuval lementünk Ákoskáért Hortobágyra. Gödöllőnél 40 percet állt a vonat. Ennek nagyon örültünk, mert Füzesabonyban menetrend szerint éppen 40 percünk volt az átszállásra, és kicsit izgultunk, hogy esetleg reggel 8-as indulás után fél 3-ra érünk Hortobágyra, ami azért mégis túlzás. Végül a vonatunk indulása után egy perccel értünk Füzesabonyba, de szerencsére a vonat bevárta a Pestről érkező másikat, így leértünk Hortobágyra fél 12-re. Persze kaland volt még, mert Poroszló és Tiszafüred között pótlóbusz közlekedik, mivel a Tisza-híd felújítás alatt áll. Végül csak megérkeztünk azért. Ákoska azonnal azzal fogadott, hogy hallotta, megházasodtam. Letörtem a lelkesedését, és elárultam, hogy ilyesmi nem történt, csak elköltöztem. Ezt még szerdán sem igazán értette, rengeteg miért jellegű kérdése volt ezzel kapcsolatban :) Pancsi már egészen nagylány, másfél éves. Fut-szalad, mosolyog, játszik, és nagyon sok mindent tud már mondani. Megebédeltünk, aztán elindultunk haza. 6-ra értünk be a Keletibe, ahová Tomi elénk jött, de végül anyuékat nem vittük haza, csak a gyerek csomagját. Tomi kocsijában ugyanis nincs ülésmagasító, és amikor felhívtuk aput, elmondta, hogy ezen hiányosság büntetési tétele 30 ezer forint. Ennél nagyobb idiótaságot nem lehetne egyébként kitalálni, főleg úgy, hogy a taxiban ülésmagasító nélkül utazni a gyerek számára nem veszélyes. Idióták. Na mindegy. Végül nagyon későn értünk haza, hulla voltam addigra, mert Ákoska egyfolytában beszél, kérdez, mindent tudni szeretne, és ha nem leüvöltöd, hogy fogja már be, óriási energiákat emészt fel, hogy figyelj arra, amit mond, és reagálj is rá.