"Én egy rossz törpe vagyok"

Ez rögvest ki fog derülni, attól tartok. Rosszabb esetben még akár gonosz boszorkány is lehetek. Ezt nem könnyű nekem felvállalni, miután köztudottan kudarckerülő és problémaorientált vagyok, pedig nagyon dolgozom ezen tulajdonságaim megváltoztatásán. Bizonyos esetekben sikerül is úgy tennem, mintha siker- és célorientált lennék, de aztán mindig adódik egy újabb kihívás, aminél már nem tudom ezt a formámat hozni. Ez is egy ilyen kihívás. Nagyjából három-négy órája tépelődöm rajta, pedig csak egy nyomorult emil. Tudom, hogy igazam van, de azt is tudom, milyen a diák, mert én is voltam/vagyok diák, és volt sok osztálytársam is, van sok csoporttársam is, és pontosan értem, miért van az, ami. A gond ott van, hogy a diák nem érti, miért nem jó az, ami van. Egyébként valószínűleg sosem fogom már megérteni, miért hiszi azt mindenki, akár diák, akár nem, hogy a tanár nem csinál semmit egész álló nap, csak a tökeit vakargatja (ha nő, akkor mondjuk a seggét), de ezt tapasztalom. Mintha semmi tennivalóm nem lenne, csak azt várnám, mikor tehetek már valamit a többi ember életének megkönnyítésére. Na, ez totális tévedés. Egyrészt orrba-szájba tanítok, kivéve, amikor lemondják az óráimat, amitől lassan egyébként súlyos idegrohamot fogok kapni, mert már kb. követni nem tudom, hogy kinek mikor melyik nap miért nem jó, és mikor jó helyette. Másrészt a fejem felett Damoklész kardjaként lebeg három darab szakdolgozat, melyek közül az egyik befejezésére még hat hetet adtam magamnak. Ebből még másfél hét fog úgy eltelni, hogy a szakirodalmaim egy része nincs is meg. Ami megvan, azzal rohadtul kéne haladni, és küldeni az alkotásomat 5 oldalanként Dr. Jamesnek, csak akkor még ott van a zh-újraírós-mizéria, amit le kell adni, meg a fordítás, ami mintegy 60 oldal, és szintén le kell adni, bármily meglepő is ez. És akkor a vizsgaidőszakot még nem is említettem, pedig mellékesen az is van. És akkor jönnek még a mindenféle óhajok és sóhajok, aztán a sértődések. Csak a mikorra és a hogyanra nem gondol senki. Persze én megértem ezeket az óhajokat és sóhajokat, tényleg, csak engem is értsen már meg végre egyszer valaki. És gonosz, rossz törpe/boszorkány nem szeretek lenni. És pedagógiailag az a helyes döntés, ahogyan én döntöttem, és a saját érdekemet figyelembe véve is az a helyes döntés, mert másként jövő héten mehetek az idegosztályra idegösszeomlásból gyógyulgatni. De akkor sem szeretek én lenni a rossz meg a gonosz, és most az a veszély fenyeget, hogy mégis én leszek mindez :( Segítség!