LizaGazdija

2000-ben fizikaórán néztük az olimpia megnyitóját, és olyan hangulatos volt önmagában is, attól meg pláne, hogy a tanárunk meg akarta nekünk mutatni, hogy azóta is mindig megnézem, ha tehetem. Idén sem hagytam ki, bár a napom teljesen máshogy alakult, mint terveztem, és közel sem haladtam annyit a munkámmal, mint szerettem volna. (Ma bepótoltam, sőt túl is teljesítettem az adagot.) Magyarul szerettem volna nézni, mert ilyenkor jólesik, ha a bevonuláskor a kommentátor a magyar csapatnak kicsit jobban örül, mint a többinek. Mivel az Eurosportnak csak német közvetítését találtam, az M4-re esett a választásom. Egészen okés is volt, csak a sopánkodás zavart kicsit, hogy miért húsz másodperc jut a csapatokra, és negyed óra a zenés-táncos betétre. Külön örültem, amikor a kiemelkedő francia nős blokkban a (férfi) kommentátorok az abortusz mellett kardoskodó hölgy bemutatásánál megemlítették az abortuszt, és nem fűztek hozzá semmilyen megjegyzést. Aztán elérkezett a láng meggyújtásának pillanat...

 Valószínűleg még alsós voltam, amikor az akkor még (és 2019 óta újra) működő erzsébeti strandon ellopták a papucsomat, amíg a medencében voltunk anyuval. Zöld volt, műanyag, valami mesefigurákkal díszített, de nem egy nagy szám. Elég kiakasztó élmény volt, mert abban mentem a strandra, tehát slattyoghattam haza mezítláb, és nem laktunk közel, buszozni is kellett. Illetve anyu odaadta az ő papucsát, csak néha cseréltünk, hogy ki mezítlábazik. Nagyon rossz emlék. Múlt szerdán a lányokkal strandoltunk, amikor is ellopták a papucsomat a Stadionbad egyik medencéje mellől. Elképedtem, és rögtön alsós kislánnyá változtam egy percre, úgy suhantam vissza abba a 30 évvel ezelőtti pillanatba, hogy a hajam is lobogott bele. Ez ráadásul egy tök jó papucs volt, szerettem, és csak időszakosan kapható a Sparban (szóval sejthető, hogy pénzben kifejezve csekély az értéke), viszont a fenének van kedve állandóan lesni, mikor lesz megint. Az szerencse, hogy a régi eset óta a papucsot mindig csak visze...

Egy ideje már igyekszünk tárgyak helyett élményt ajándékozni, ez most is sikerült. Tomi elvitt Nagymegyerre, ahol 8 éve először nyaraltunk kettesben. Most egy hétvégére mentünk, és bár ma már 10 körül haza kellett indulnunk, nagyon jó volt ketten lenni. Ő egy pesti, városi nyomozós játékot kapott, plusz azt, hogy megnéztem vele az EB döntőt. Kár belém, tényleg, ezt ismét megállapítottam. Vicces, hogy a meccsről szóló cikkek alatt mennyire dicsérik a hozzászólók a csapatok játékát, én meg szétuntam a fejemet. Meg is állapítottuk Tomival, feltehetőleg én vagyok az egyedüli néző, aki a meccs felétől azon izgult, nehogy döntetlen legyen, aztán rádobjanak 2x15 perc hosszabbítást. Azért Tomi örült, hogy kivételesen nem egyedül nézi a meccset, legalábbis azt hiszem.

Azt hiszem, erre látok példát. Eddig mindkét lányom csak az "a" határozott névelőt használta, pl. a víz, a anya. Ez természetes jelenség, magától elmúlik. Flóra két hete kérdezett rá, mi az, hogy "az", mert én azt mondom, "az anya". Elmondtam neki egyszerűsítve, azóta még érleli magában, még nincs változás. Viola is ott volt ennél a beszélgetésnél, és azóta hiperkorrigál: "Hol van az üvegem? Hideg az víz." Szóval most minden "az" :) Kíváncsi leszek, meddig tart ez a fázis.

Flóra (6,5): Viola, észrevetted, hogy mindig megismétled, amit anya mond? Viola (majdnem 3): Pelsze. Flóra: És miért utánzod anyát? Viola: Melt jó.

 Viola epret kért, elő is vettem. - Én vágom föl! - Biztos, hogy nem. Ez éles kés. Még egy kicsit nőnöd kell, hogy vághass vele. - Ha nagy leszek. Anya leszek. - Akkor már mindenképp. - De még kicsi vagyok. - Igen, de mindig nősz, egyre nagyobb leszel. - Nőlök. Anyához nőlök. Anya meg hozzám nő. Kiderült, hogy mire ő nagy lesz, addigra én kicsi, és ő lesz az anyukám. Ez utóbbit Flóra kb. 3-tól 4 éves koráig kétnaponta elmondta. Érdekes. Flóra is nagyon jókat mond sokszor, pl.: - Ha én anyuka leszek, úgy fogom csinálni a gyerekeimmel, hogy csak nyáron veszek nekik fagyit, akkor is, ha nagyon meleg lesz tavasszal. Bölcs. (Én úgy csinálom ilyen klímaváltozásos időkben, hogy tavasszal is fagyizunk, ha 26 fok fölé megy a hőmérséklet, és se nem köhög, se nem náthás senki.) Én kb. 5 évesen tanultam meg szótagolva olvasni, Flóra ennyi idős korára már elszámolt százig. Most, 6 évesen ezerig is sikerül (kis segítséggel). Sok nevet le tud már írni nagy nyomtatott betűvel, de az olvasás idáig ...

Tomi elégedett velem, én magammal nagyon ritkán. Néhány kilótól szívesen megválnék, részben ezért használom a FitOn appot most már tavaly január óta. Jól motivál, hogy a heti három edzést mindenképp csináljam meg, változatos, rengeteg mozgásforma és edző között lehet válogatni. Ingyenes, de én vettem pro tagságot, ami kicsit többet kínál, és 33 euró egy évre, ami egy-két edzés ára itt, Bécsben. A kilók még megvannak, viszont formálódtam, így se rossz. (Ha nem 15-20 perces videókat választanék, talán más lenne a helyzet, de hát az idő, ugye.) Gondoltam, befér mellé egy YogaGo is, ami egy kérdőív alapján kiszámolta, hogy nagyon ügyesen választottam teljesíthető célt, így júniusra el is köszönhetek attól a nem túl sok kilótól, csak minden nap végezzem el a szomatikus gyakorlatsort, amit elém raknak. Ezért 15 eurót kellett fizetni, és ha a 30. napon nem látom az eredményt, akkor visszaadják. Szerintem ez lesz, mert el nem bírom képzelni, hogy a napi 8-16 perces semmi kis izék bármit is has...